Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Az ügyvédség szervezete. Dr. Nagy Dezső és Dr. Márkus Dezső beszédei 1892. deczember 1. [80., 1893]
о oly átfutó stadium, mely a nemzet és állam fejlődésével semmi kapcsolatban nincsen. A magyar nemzet, a magyar hagyomány csak a szabad ügyvédséget ismerte 1848. előtt is, mely az ő alkotmányával, alkotmányos szabadságával és a megyei autonomikus szervezetével belső, úgyszólván szerves kapcsolatban volt. S éppen az ügyvédségnek 1848 előtti szervezete legfényesebb bizonyítéka annak az alkotmányos szabad fejlődésnek, mely a nemzet és állam egyes intézményeit át és áthatotta s a mely e részben is sok analógiát tüntet fel Európa legszabadabb államával: Angliával. Anglia törvénykezésének fénypontját, legerősebb várát képezi az a szerves kapcsolat, melyben a bíróság az ügyvédséggel és viszont van. A bíróság és ügyvédség nem külön pálya, hanem csupán a jogászi pályának külömböző fokozatai. A gradus ad parnassum, a mely parnassust itt a curulisi szék képezi: az ügyvédség. Egy kitartó munkában, észben, tehetségben, tudományos képzésben megfutott ügyvédség és ügyvédi pálya adja meg a qualificatiot a bírói tisztre. 1848 előtt a köztisztségi, megyei törvényhatósági pályára, mely a bírói tisztet is magában foglalta, a minősítést a censura adta meg. Az ügyvédi diploma tekintetett olyannak, mely minden közpályára qualifikált; aki ezt elnyerte, azt kész embernek tekintették. Magasabb tisztséget e nélkül elérni nem lehetett. Ez volt hagyományunk. S ekkor bizonyos mértékben meg volt a szóbeliség és nyilvánosság is. Ujabbkori alkotmányunk és törvénykezésünk némileg más irányt vett ugyan, de azért megmaradt a régi hagyományos szellem, mely az ügyvédséget szabad pályának tekintette, mely egész a legújabb időkig legtávolabbról sem gondolt arra, hogy az ügyvédséget a szabad pályák sorából kitörülje s az ötvenes évek absolutistikus jellegű numerus claususát állítsa oda, mint az egyedül megváltó és üdvözítő gondolatot és intézményt. Hogy ez a kérdés itt mégis felvettetett s hogy ma ezzel egy tudományos testület körében foglalkoznunk kell, ennek megvi261
