Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Bleuer Samua: Az ügyvédség szervezete [79., 1893]
10 Franciaországban úgy szervezkedett, hogy az avouék irodáit pénzen lehetett venni. A barreau szabad maradt. Ez a fejlődés a régi szervezetre mutat vissza, a midőn a franczia forradalmat megelőzött időkben a birói állásokat lehetett pénzen venni. A «korlátolt szám» azon alakja, a mely Ausztriában és Poroszországban honosodott meg, a melynél az ügyvédeket a kormány nevezte ki, oly illiberális, s az ügyvédséget olyan alacsony helyzetbe állítja, hogy ennek az alakulásnak képtelenségét fejtegetnem nem is szükséges. Végre azon czéhbeli ügyvédség, a melynek megvalósulását Reichard t. barátom tartja kívánatosnak, a melynek tagjai puszta anciennitás alapján lépnek a karba, az egyetlen olyan formája a korlátolt számú ügyvédség szervezésének, a melyet e helyen vita tárgyává lehet tenni. Igen jellemző azonban, hogy a numerus clausus ilyen alakulása eddig még sehol életbe nem lépett. így hát e szervezés hatását nem tapasztalat, hanem csak puszta következtetés alapján lehet előrelátni. Ennek a szervezetnek indokoltságát Reichard többek közt a következő okokból támogatja : «Az ügyvédség első sorban közfunctio. Az ügyvédi cselekvés egyik része annak a munkának, a melynek másik részét a birói cselekvés képezi. Ha a korlátolt szám és az erre alapított szervezés megfelel az egyiknél, akkor meg kell felelnie a másiknál is . . .» Ez az érvelés téves. Az ügyvédség funetióját talán inkább lehet az ügyészségé, mint a bíróságé mellé állítani. A közvád pedig nem szorul zárt szervezetre. A közvád legmagasabb szervezése, az actio populáris, ellene mond a korlátolt számnak. Az actio popularis gyakorlását korlátolt számba kötni nem is lehet. A mi a birói functióval való összehasonlítást és a bírák korlátolt számát illeti, arra nézve, egészen eltekintve attól, amit a birói és ügyvédi hivatás czéljának természetes ellentételről az imént felhozni bátor voltam, hogy t. i. a biró hivatása a jogot fentartani, conserválni, az ügyvéd hivatása pedig a jogot fejleszteni, — a következő észrevételeim vannak : Még a bíróságok szervezésénél sem bizonyult feltétlenül ?40
