Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az ügyvédség szervezete [78., 1893]
22 Mi, öregek, a kik egy más iskola, egy más felfogás, egy más szellem befolyása alatt nevelkedtünk és öregedtünk meg, mi az ügyvédség alapját és létfeltételét, egy félszázadon keresztül az ügyvéd hivatásának ethicai jelentőségében kerestük. (Élénk helyeslés.) E gondolat, ez eszme vezetett és tartott fenn minket sokszoros nehéz és keserű küzdelmekben; ezen felfogásból származott önérzetünk és büszkeségünk; ez emelte lelkünket és bátorított azon szolgálatokra, melyeket — a most már szerencsésen leküzdött időkben — igen gyakran önfeláldozásunkkal megtenni — a mi felfogásunk szerinti ügyvédi kötelességünk parancsolta. Az eszme, mely minket a fórumra hívott, s a fórumon tartott, nem a társainkkal való üzérverseny, nem a munkának és az érte eső díjnak a hányad kiszámítása szerinti arányos felosztása, nem az osztozkodás és másoknak az osztozkodásból való kiszorítása volt: hanem azon magas ethikai szempont, mely az ügyvédséget a jognak valódi képviselőivé, védőjévé, nehéz időkben az erőszak elleni harczosává, a jogtalanság ostromlójává teszi. Ez volt a mi felfogásunk hivatásunkról, s mi ezen zászló alatt vívtuk ki a helyet, a melyet a társadalomban elfoglaltunk, s mely közülünk sokat képessé tett arra, hogy hazánk jogának visszaszerzése után — a törvényhozás és kormányzás terén — nagyobb alkotásokban is folytathassuk hazánk szolgálatát. Ez a felfogás teljesen elüt attól, a mely a tisztelt felolvasó úr előadása fonalán az ő nézete szerint alakulandó ügyvédségről — az én képzetem előtt elvonult; ez egy más világ, más czél, más módozat; merném mondani: más templom, más oltár, más religio !! En nagyon kérem a tisztelt Jogászegylet tagjait, legyenek szívesek a lehető legbuzgóbbau foglalkozni e kérdéssel és legyenek szívesek úgy, a mint a tisztelt felolvasó ur is említette — azt ismételve vita tárgyává tenni. Meg vagyok győződve, hogy az erkölcsi és az ethikai szempont, nem marad lelkes védők nélkül; és hogy a társadalom nagy érdekeinek elválaszthatatlansága az ügyvédség régi felfogásától ifjabb pályatársaink és utódaink között is áthatolt szószólókra, hitvallókra talál. Ezen reményш
