Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az ügyvédség szervezete [78., 1893]
18 szem, most, mikor még az általános elv forog szóban, beszélni felesleges. Természetes, hogy az ily szervezés mellett nem kell attól sem tartani, hogy az ügyvédi állások száma a kelleténél kisebb lesz, és így az ellenkező hibába esünk, mint a mai állapotban. Ilyentől tartani kellene akkor, ha az állások kinevezés útján töltetnének be, de nem akkor, ha az állások betöltése az ancienni- tas alapján történik. Ugyané rendszer, illetve az ügyvédi állások számának liberálisan való megszabása biztosítja azt is, hogy az egyes ügyvédek közti verseny, bár korlátotva lesz, de meg nem szűnik, és jó hatásait a legnagyobb részben e rendszer alatt is gyakorolhatja. Attól tehát, hogy a szabad verseny e rendszer alatt megszűnik, tartani nem kell, hanem talán inkább attól kell tartani, hogy a szabad verseny még e rendszer alatt is elég hatályos lesz arra, hogy ugyanazon káros hatások egy részét hozza magával, a melyeket ma tapasztalunk. Nos, tisztelt teljes ülés, ez a veszély nézetem szerint is fenforog, csakhogy ezen szervezet mellett rendelkezünk azon módokkal is, a melyekkel az előfordulható bajokon segíthetünk. E rendszer mellett, a mikor t. i. az ügyvédség átlagának existentiája biztosítva van, képes az igazságügyi kormányzat oly eszközökről gondoskodni, a melyek által a kötelességszerü eljárás az egész ügyvédségben biztosítható, és ez esetben egyesek visszaélései elnyomhatok, a helyett, hogy mint most történik, az egyesek visszaélései mindinkább nagyobb körökre kiterjeszkedő tendentiával bírnak. Ne feledjük, tisztelt teljes ülés, hogy, mint már említettem, az ügyvédi kart az ő hagyományai és hajlamai a köztisztségi jelleg fentartása felé viszik és e jellegtől csak a viszonyok kényszere alatt és hajlamai ellenére tér el. Ezen viszonyok megváltoztával tehát könnyen lehetővé fogják tenni a decorum és a kötelességtudás általános elterjedését a kar hagyományai és hajlamai. De, — mondhatná valaki, — az ügyvédség szerepe a decorum fentartása és a kötelességszerü eljárás által kimerítve nincs, és félő, hogy a korlátolt szám, midőn a szabad versenv- nyel járó bajokat kisebbíti, alkalmatlanabbá teszi az ügyvédséget egy magasabb rendű functiója teljesítésére. Nos, t. teljesülés, én elismerem, hogy az ügyvédségnek van m
