Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Reichard Zsigmond: Az ügyvédség szervezete [78., 1893]
15 indúl ki. Nem áll sem az, hogy a szabad verseny elvei mindenütt alkalmaztattak az ügyvédségre, sem pedig az, hogy az ügyvédség bajai csak most és nálunk forognak fen. Fenforogtak azok mindig és mindenütt, és panaszok tárgyát képezték azok mindig és mindenütt. Annak, hogy azok nálunk most élén- kebhek lettek a rendeseknél, oka csupán az, hogy a bajok már az ügyvédi karban magában is erősebben kezdtek érezhetőkké válni, és a panaszok ennélfogva az ügyvédi karban magában is felhangzani. Tudjuk, tisztelt teljes ülés, hogy az ügyvédség nem képezte sehol és soha az állam népszerű osztályát, daczára annak, hogy az állami életnek mindig kitűnőségeket adott és annak mindig és egészen szembeötlőleg nagy szolgálatokat tett. Tudjuk, hogy majdnem mindenütt és állandóan panaszok tárgyát képezte az, hogy a perköltségek a teljesített munka értékénél aránytalanul nagyobbak. Tudjuk továbbá, hogy a közönség mindig és mindenütt gáncsolni valót talált az ügyvédség egy részének magatartásában annyira, hogy az ügyvédség gyakran mint az igazságszolgáltatást nem előmozdító, hanem hátráltató közeg lett feltüntetve. És ha nézzük, hogy mik képezték a vádpontokat az ügyvédség ellen, akkor azt látjuk, hogy az csupa oly eljárás, a mely egyenesen folyománya a szabad versenynek. Ügyek hajhászása, ügyek bonyolítása az ügyvéd haszna végett, igazságtalan ügyek elvállalása, a jog formaságaival való visszaélés, a perköltségek szándékos felcsigázása, gondnokságok kihasználása, ezek azon eljárások, a melyeket az ügyvédségnek szemére vetni szokás. Nos, tisztelt teljes ülés, az én nézetem szerint ezen visszaélések talaját a szabad verseny korlátlansága és az érdekeknek ebben előálló súrlódása képezi. Legjobb bizonyítéka ennek az) hogy azok az eljárások, amelyek az ügyvéd részéről visszaélésekként tekintetnek, természetes eljárásoknak tekintetnek akkor, ha az ipari és kereskedői foglalkozásokban fordulnak elő. Ki fogná az iparostól vagy kereskedőtől rósz néven venni, ha mentői több üzletet igyekszik csinálni és e végett az üzleteknek utána jár, — a mi pedig époly eljárás, mint mikor az ügyvéd ügyeket hajhász. Ki fogná az iparostól vagy kereskedőtől rósz néven venni, hogy mentői többet igyekszik eladni, a nélkül^ hogy törődnék avval, hogy vevőjének szüksége van-e a czikkre, — 221
