Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
17 esést, mind annak feltételeit, mind pedig hatásait tekintve. Ez azonban rám nézve nem fontos körülmény. Azt kérdem azonban, hogy mi jogosít fel bennünket arra, hogy a visszaesést szigorúbban büntessük, mint az egyszerű tettet ? Ha a német birodalmi büntető-törvénykönyv szerint az első ízben elkövetett lopás legfölebb öt évi fogházzal büntettetik, míg az egészen hasonló körülmények közt másodszori visszaesésben elkövetett Ennek bizonyítékául. Uraim, mindenekelőtt a vissg^egfí bűnösökkel л-aló elbánásra utalok., Igaz, hogy a jelenkori törvényhozások a legkülönbözőbb módokon szabályozzák a vissza2 151 lás az egyéni szabadság körébe, hogy azt nem alkalmazhatjuk oly esetben, a mikor csupán gyanúja, nem pedig bizonyossága mutatkozik a bűnös hajlamnak, midőn t. i. bűncselekmény még nem forog fenn. Az uralkodó irány ellenben, — így szokás mondani, — nem ismeri a tettest és hajlamait, hanem csupán a tettet és annak külső eredményét és ezen eredmény szerint bünteti a tettest. Más a büntetés, ha az ártalmas szándékkal elkövetett ütés csupán egy bőrdaganatot okozott, mintha az egyik szem elvesztését, vágj' épen a halált vonta volna maga után. És az uralkodó irány csupán a vád tárgyátképező egyetlen tettet veszi tekintetbe : a biró a multat, a tettet megelőző időt ne vegye tekintetbe és ne pillantson a jövőbe, ne ügyeljen sem az aggodalmakra, sem a reményekre, a melyek a tettes jövőjéhez fűződnek. A tettes csupán az ítélet alá kerülő tettért bűnhődjék és ha ez megtörtént, akkor a tett mintegy megsemmisültnek tekintendő. Ne bis in idem. Ha az ellentetet így eiere állítjuk; ha egyikjüdalon a bűnös életéből kiszakított elszigetelten vizsgált tettet, a másik oldalon pedig a tettben nyilvánuló bűnös hajlamot, azaz a tettes egész egyéniségét tekintjük, akkor a két felfogás közti ellentét valóban áthidalhatlannak fog tetszeni és az új és a régi irány kiegyenTítheilen ellenségeskedésben állónak látszik. Az ellen- . tét azonban nem oly éles, mint a minőnek látszik. Bármennyire áthidalhatlannak tekintsük is azt az elméleti fejtegetésekben, az iskolák vitatkozásaiban, a hol szivesen túl lövünk a czélon,— az élet, a törvényhozás és a jogszolgáltatás ennek daczára már keresztül is vitte a látszólag egymástól oly messze álló nézetek lényeges összeegyeztetését.
