Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Liszt Ferencz: A jövő büntetőjoga [76., 1892]
10 korolhatunk. Abban, a miről Quetelet beszél, hogy van oly adó, melyet vonakodás nélküli szabályossággal le kell rónunk, oly adó, melyből semmiféle törvényhozói testület semmit alább nem szállíthatna: a bűntett, a vérpad, a börtön adója, — mi nem látunk egyebet, szerencsétlenül választott, nem találó képletnél. Ha mi, Uraim, ezen nézponttal tisztában vagyunk, akkor egyúttal a büntető-politika tevékenysége részére is megvontuk a határvonalat. Ha a munkáslakásokat alakítjuk át, ha az adóterhek igazságos elosztását hozzuk be, ha a munkanapot óraszámra mérjük, ha a munkásosztályok művelődéséről gondoskodunk, az egyesek állampolgári gondolkozásmódját fejlesztjük ésekképen abüntetendő cselekmények számát apasztani igyekszünk, akkor nemcsak társadalmi politikát űzünk, de mint büntető politikusok a mi hatáskörünkbe utalt szűkebb működési tér határait is átléptük. Mi hiszünk, Uraim, társadalmi állapotaink javításának lehetőségében; és hiszszük, hogy társadalom-politikai rendszabályokkal kedvező befolyást gyakorolhatunk a criminalitásra is. Ebben rejlik az ellentét köztünk és a sociális-physikai iskola pessimistái közt,, De egy másik ellentét is nem kevésbé éles és annak hangsúlyozása nem kevésbé szükséges: t. i. azon gllentét, mely köztünk s az úgynevezett anthropologiai iskola hívei közt fennáll, mely iskolát Olaszhonban Lombroso, Ferri, Garofalo alapították s melyet különösen a latinnyelvű országokban fejlesztettek tovább. Mi ellentétes álláspontot foglalunk el azokkal szemben is, kik a bűntettet ú^y fogják fel, mint a tettessel született hajlamok szükségszerű eredményét, és kik azt állítják, hogy minden büntetendő cselekmény a tettes sajátossága, physicai és psychical egyedisége által határoztatik meg. Ezen tétel, Uraim, igen régi. Valamennyi nép költészetében és közmondásaiban előfordul mindenkor ugyanazon eszme, hogy a gondolkozásmód fenköltsége a typus tökéletességében érvényre juttatott külső megjelenésben, ellenben a lélek durvasága és aljassága az atypikus rútságban tükröződik vissza. Ezen gondolatmenetet a legrégibb kortól fogva jelen századunkig feltalálhatjuk. De az utóbbiban más alakot ölt és nagyobb fontosságra jut. Különböző körülmények működtek közre, hogy ezen eredményt 144
