Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
15 több section alakítandó. Megszűnt tehát az a központosítás, melynek elvi alapja és czélja nincs. A választási törvény tárgyalásainál nem emelkedett hang a szavazás decentralisatiója érdekében. E korszakban, midőn a legfényesebb elmék azon vitáztak, vájjon a census 200 vagy 240 frank legyen-e, a központi szavazás hátrányai, kivált a mióta a kerületi szavazás elvét adoptálták, nem lehettek szembeszökők. A szavazás kérdésében folytatott vita -épen olyan csekélység körül forgott, mint a census magasságát tárgyazó vitatkozás. Az eredeti miniszteri javaslat szerint a választók a választókerület kijelölt szavazási helyén gyűltek ösz- sze; ezzel szemben Vatimesnil azon módosítást ajánlotta, hogy a választók a választókerület vagy közigazgatási kerület kijelölt helyén gyülekezzenek. A parlament többsége által elfogadott ezen módosítás által a központosítás bizonyos mértékben nagyobb lett, mert a választóknak az eredeti miniszteri javaslat szerint a választókerület határainál messzebbre nem kellett sohasem menniük, míg a módosítás értelmében esetleg a választókerületen kívül eső, de ugyanazon közigazgatási kerületben fekvő helyen kellett egybegyülniök. (Archives parlamentaires. 67. köt. 428. old.) A szavazás decentralisatiójának elvét az 1848. köztársaság juttatja érvényre. A decentralisatióval kapcsolatosan kitágul a választói jog, az általános választói jog proclamáltatik. Az alkotmány eltörli a kerületi választást, újra behozza a lajstromos departement szerint megejtendő választási módot is egyúttal 30. szakaszában kimondja azon alapelvet, hogy a szavazás rendszerint a canton székhelyén megy végbe, de a canton, ha helyi körülmények kívánják, több szavazó körre osztható. A demokratikus köztársaság tehát olyan fontosnak tartotta a szavazás kérdését, hogy magában az alkotmányban intézkedett róla, kijelölve azáltal a változhatatlan irányt a választási törvényeknek. Az 1849-ben megalkotott választási törvény az alkotmányban felállított elv alapján kimondta, hogy a canton legfeljebb négy szavazási körre osztható. Az 1849 decz. 25-iki törvény pedig kimondta, hogy szükség esetén a conseil général egy cantonban négynél több szavazási kört is alakíthat. A demokratikus köztársaság, mint látható, e kérdésben megtalálta a helyes utat, egyaránt távol maradva a túlságos centralisatiótól és a túlzó decen- tralizatiótól. 109
