Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 8. kötet (72-82. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 8. (Budapest, 1893)
Vázsonyi Vilmos: A szavazás decentralisatiója az országgyűlési képviselőválasztásoknál [75., 1892]
13 községből külön szavazási kört alakítanak, vagy pedig megelé- gesznek avval, hogy a választókerületet több szavazókörre osztják, midőn azután a legnagyobb községek több szavazókört foglalnak magukban, a népesek külön szavazói kört képeznek, az apróbbak pedig a szomszédos községekkel egybefoglalva alkotnak egy szavazási kört. A végletekig menő szavazási decentralisatiót a két európai köztársaság, Francziaország és Svájcz, továbbá Görögország képviselik. Mindhárom az általános szavazati jog alapján áll, a mi megerősíti azon fejtegetésünket, hogy az auyagi választói jog és a szavazás módja közt kölcsönhatás áll fenn. Csalódnék azonban, a ki abból a jelenségből, hogy a két európai köztársaság a községi szavazás alapján áll. azt a következtetést vonná le, hogy ez az intézmény a republikánus szellem alkotása. Hasztalan keresné valaki a forradalmi alkotmányokban a községi szavazás gondolatát, nem republikánus volt megvalósítója, hanem III. Napoleon. Az intézmény eredete gyanús és nem tiszta czélzatot sejtet. A czélzat világosan áll előttünk, ha ismerjük a napóleoni korszak közigazgatási szervezetét és az összefüggést, mely e szervezet és a választási eljárás közt fennáll. Miként még ma is, a község feje, a maire egyúttal a választás vezetője is volt, A mairet pedig az 1852. január 16. alkotmány 157. czikke értelmében az összes községekben a kormány nevezte ki minden korlát nélkül. Mig a Bourbonok által kiadott 1814. évi charta 41. pontjában elismerésre méltó nyíltsággal kimondta, hogy a választási elnököt a király nevezi ki a kerület választói közül, III. Napóleon kerülő úton akarta a választási elnökök kinevezését kezébe keríteni. Kinevezés alá vetette a maire tisztségét és a mairet megtette választási elnöknek. Ezek a kinevezett kormányagensek a közvélemény hatályos ellenőrzése alól kivont kisebb községekben tetszés szerint vezethették a választásokat. íme egy példa, miként lehet a gyakorlati kivitelben az elveket kijátszani. Francziaország a szavazás decentralisatiójának kérdésében sem tagadta meg magát, 1817-től 1852-ig egyik szélsőségből a másikba esett. Az 1817. évi választási törvény értelmében még a departement összes választói együtt szavaznak a kijelölt szavazási főhelyen, az 1852. februári décret szerint pedig már minden község külön szavazási kör. 107
