Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
7 gatási birói ügyek köre, a közigazgatási bírói hatalom terjedelme tekintetében is. Mindnyájan ismerjük — tisztelt teljes-ülés — a rendes bíróságok híveinek irányát, melyet félig gunyorosan privatizáló- nak, civilisticusnak nevezett el Gneist. Ismerjük a Stein Lőrincz, Báhr Ottó, Schmitt stb. vezérlete alatti jeles irodalmat, mely a köz- és magánjog egységét az azokat szolgáltató szervezetben is kifejezésre hozni akarja. Némelyek közülök — Stein — perhorrescalnak minden különös, habár a rendes bíróságok szervezési alapelvei értelmében alakított közigazgatási szakbiró- ságokat, már csak annálfogva is, nehogy oly nézet keletkezzék, hogy ezek előtt máskép becsülik a jogot. Azok, kik concedálnak szaklüróságokat, pl. Schmitt, Concha, Sarvey stb., mindenkor világosan hangsúlyozzák, hogy ez által nem adtak föl semmit azon véleményükből, hogy az államban minden jog csak valóságos bíráskodás által van megvédelmezve, s ennek elérésére nem elég a perszerű eljárás, nem elég a collegialis forma, hanem kell a hatóságnak «birói» minősége. A közigazgatási szakbn-ó- ság — mondják — legyen benne a birói szervezetben, tehát okvetlenül teljes elkülönítettségben és függetlenségben a köz- igazgatás szervezetétől, különállása csak a közigazgatási jogot, mint külön jogi szakmát hozza kifejezésre, mint pl. a külön kereskedelmi, váltó, tengerjogi stb. bíróságoknál az eset, legyen elismerése a helyes munkafelosztás szükségének, azon elvnek, hogy «non omnia possumus omnes». Szerintük ily szakbiróság mellett teljesen érvényesülhet különösen az eljárásban azon különbség, mely a közigazgatási jogot más jogvidékektől megkülönbözteti, sőt kellő mérvben lehet figyelmet fordítani area is, hogy a gyakorlati közigazgatásban minősült elem is bevonassák a tribunálokba. A gyakorlatban sokkal több sikerrel dicsekedik azon irány — melynek különben ismét számos árnyalata van — mely a köz- igazgatási szervezettől a közigazgatási bíráskodást nem isolálja el teljesen, hanem azzal többé-kevésbbé szoros kapcsolatban akarja tartani, minden fokon, vagy legalább az alsókon. E szerint túlhajtott aggályoskodás az, mely önbíráskodást lát a köz- igazgatással is foglalkozó hatóságnak, közigazgatási bü’áskodá- sában, hiszen — úgymond — a két functio nem zárja ki oly 7
