Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Lányi Bertalan: A bányamívelési jog önállósága szemben a földtulajdonnal [64., 1891]
10 ban — keletkezésétől kezdve a bányaszabadság érvényre jutásáig — keresztül ment. A fentebbiekkel szemben elegendőnek tartom kiemelni, hogy a bányászat történetének tanúsága szerint az uralkodók első sorban saját jövedelmük fokozását, illetve az állam fiskális érdekét tartották szemelőtt, midőn a bánya- mívelést a földesúri igényekkel szemben oltalomba vették. Ebhez képest a bányaregálé legközvetlenebbül abban a felfogásban nyilvánult, hogy a bányák királyi tulajdont képeznek, a bánya- mívelés joga pedig fenntartott királyi jog, melyet a fejedelem saját közegei által vagy önmaga gyakorol, vagy annak gyakorlását a jövedelem bizonyos részének lekötése mellett vagy másnemű bányaadózás fejében másoknak átengedi. A királyi hatalom elég súlylyal birt ugyan arra, hogy a földtulajdonosoknak a bányászatra vonatkozó igényeit tényleg parallizálja, de a bányaregálé tartalma — egymagában véve — sohasem foglalt magában oly elemet, mely a földtulajdontól független bányamívelés jogi megalapításánál az alapgondolatot szolgáltathatná. Egy a bányaregáléval ellentétes fogalomnak: a Németországban kifejlődött bányaművelési szabadságnak (Bergbaufreiheit) kellett érvényre jutnia, hogy egyrészt a bánya- regaléban foglalt magánjogi természetű elemeket fokozatosan felbontsa, s másrészt a mindig nagyobb tért hódító józan köz- gazdasági elvek meggyőző erejével a földtulajdonosoknak a szabad bányászattal szemben tanúsított idegenkedését megszüntesse. Németországban, a hol a bányaművelésnek a bányaregálé alóli felszabadusása folytán a bányászat már régebben nagyobb fokú lendületet nyert, az újabb bányajogi törvényalkotások, jelesül az 1865. évi porosz, az 1868. évi szász és az 1869. évi bajor bányatörvények minden akadály nélkül valósíthatták meg a bányaművelési jognak függetlenítését a földtulajdontól, holott Francziaországban, a hol a bányászat felvirágzását a regál- bányászat s a bányamivelési jognak ezzel kapcsolatos állami monopolizálása gátolta, nemcsak az 1791. évi, hanem az 1810. évi bányatörvények megalkotását megelőző viták sarkpontja abban a kérdésben állott: vájjon a bányák köz- vagy magán- tulajdont képeznek-e? («Les mines peuvent — elles étre consi- derées comme des proprietés particuliéres, ou comme des pro- priétés publiques») s vájjon a különállóan képzelt bányamivelési 70
