Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Krajcsik Soma: A gyermekvédelem Oroszországban [63., 1891]
13 a szegényügy országos rendezését és a magán jótékonyságnak önkéntes és egyöntetű szervezését illető törekvések miatt is. Ma már az orosz városok és kormányzóságok is hozzájárulnak a jótékony intézetek fentartásához, valamint más, a szegényügy körébe eső szükségletek fedezéséhez daczára annak, hogy a szegények kötelező ellátására nézve országos intézkedések nem léteznek. Némely hangok főleg egyházi részről egész erélylyel tiltakoznak a nyugateurópai szegényügyi rendszernek Oroszországba való behozatala ellen, attól tartván, hogy a szegények kötelező eltartása által csökkenni fog a magán jótékonyság eddigi buzgalma, s kívánják, hogy az orosz szegényügy rendezése ne a községekre, hanem az egyházakra bizassék. Mások ismét azt követelik, hogy a városok, főleg pedig a népesebbek, maguk gondoskodjanak a szegényekről s első sorban a szegény és elzüllött gyermekekről és hogy a városok a szegényügy rendezésénél a jótékony egyházi egyletek segélyét is vegyék igénybe. E kérdés tekintetében a legtöbben azoknak a véleményéhez csatlakoztak, a kik azt mondják: «Mi azon tapasztalatok után akarunk indulni, a miket mi előttünk mások szereztek maguknak, s nincs is ok annak mellőzésére, a mi jót a Nyugat létre hozott. De mind ezt szolgailag utánoznunk nem szükséges, mert nekünk a szegényügy rendezésénél a már meglévő intézkedéseket figyelembe venni s azokat természetes alapon tovább fejleszteni kell.» Ezt az önálló, minden idegen befolyástól ment utat az orosz emberbarátok abban vélik feltalálhatni, ha a szegényügy rendezését a magán jótékonyságnak országos rendezésével egybekötik és a szegény-gyámolítás központjává a plébániát, a szegényügyi intézkedések végrehajtó közegévé az egyházi szegény-egyleteket teszik. Ezen szegény-egyletek, melyek az orosz egyházak kebelében igen nagy számban létesültek, 25 éves múlttal bírnak. Ezek helyi jótékony egyletek, melyek a többi humánus egyesületektől abban különböznek, hogy működési körük az egyházközség határán túl nem terjed. Ezen egyletek a koldulás megakadályozását, kiváltképen pedig a kiskorú koldusok segélyezését, jobb útra térítését tűzték ki czéljokul; a nyomor gyermekei számára iskolákat, menedéкházakat, a felnőtt szegé51
