Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Krajcsik Soma: A gyermekvédelem Oroszországban [63., 1891]
6 működése, a koldusok és a földönfutó gyermekek nagy számát apasztania még sem sikerült, sőt a koldulás elleni tilalomnak is csupán az az eredménye lett, hogy a koldulok eddig hangos könyörgései, hallgatólagos kérelmeknek adtak helyet, hallgatagon állván körül a templomokat. Hiszen a koldulás elleni tilalmak másutt sem igen vezettek sikerre, annál kevesebb eredményük lehetett tehát Oroszországban, a hol a szegényügy rendezése még csak a kezdet kezdetén állt, s a hol általános volt a vélemény, mely szerint a koldulás gyakorlása nem szégyen. A koldusok folytonos szaporodását a nagyobb orosz városokban főleg az okozta, hogy a vidéki falvak elszegényedett lakosai rendszerint ezekben a városokban keresnek menedéket, így nevezetesen Moszkvában a lakosoknak csaknem felerésze oly vidéki parasztokból áll, kik ide munkát, kenyeret jöttek keresni. Igen nagy számban vannak olyanok is, a kiknek nincsen saját hajlékuk, szállásuk, ezek az éjszakát egyes jótékony intézetek által fentartott ú. n. éjjeli szállásokban szokták tölteni. Ezekben a szállásokban az 1885-ki év folyamán Moszkvában 26,000 ember tartózkodott, kik közt volt 3000 tizenöt éven alóli gyermek. Mialatt a nagyobb városokba tódult vidéki munkaképes emberek kenyérkeresetükkel voltak elfoglalva, azalatt gyermekeik ellátásáról senki sem gondoskodott. Ez idézte elő a kóbor és kolduló gyermekeknek azt a nagy számát, a mely annyira foglalkoztatta az orosz emberbarátokat. E sajnos állapotok és az azokból kifolyó bajok nem kerülhették ki az orosz emberbarátok figyelmét. Most tehát annál nagyobb buzgalommal láttak hozzá a szeretet munkájához, széles körű mozgalmat indítottak, a mely egy új jótékony intézmény, a gyermekmenedékházak létrehozatalát eredményezte. E gyermekmenedékházak egy része az 1—5 éves korú gyermekek, másik része pedig a 6—16 éves korúak ellátásáról gondoskodott. Kezdetben a növendékek ezen két kategóriája csak nappal, midőn szüleik a munkával voltak elfoglalva, tartózkodott az intézetben, nehogy ez alatt felügyelet és foglalkozás nélkül maradjanak, később azonban e szervezetet akként módosították, hogy a gyermekek állandóan tartózkodhattak az intézetben. 44
