Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)

Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]

Tisztelt teljes-ülés!

Gyors kiábrándulás követte Európa cultur nemzeteinél azon hitet, hogy a népképviseletre alapított parlamenti alkotmány kivívásával, a közszabadságnak birtokába jutottak, az önkény uralmát az államéletből kiirtották. Eövid idő megmutatta, hogy milyen egyoldalú felfogás volt az állam életfunctiói között csak a törvényhozásnak tulajdonítani nagy jelentőséget a szabadság szempontjából, s kicsinybe venni az államtestet ezer és ezer tagú organ ismusával életidegrendszerként átható végrehajtó hatalom működését. Ma már jói látják, hogy a törvényhozásban való alkotmányosság, mely az össznemzet szabadságát kifejezi, a kormányzatban és közigazgatásban oly abso- lutismussal, kényuralommal járhat együtt, mely az egyeseknek szabadságát, a közszabadság e legbecsesebb elemét folyton veszélyeztetni, sőt megsemmisíteni képes; ma már bizonyosak vagyunk benne, hogy a parlamentek hatalma, ellenőrzése, elégtelen, hatálytalan ezen önkénynyel szemben, különösen ott, hol az naponként számtalan individuális hatósági actusban nyilvánul.

E tény egy újabb és még sokkal nehezebb problema elé állította a szabadság híveit, oly intézmények alkotására hívta föl, melyek biztosítsák a kormányzati alkotmányosságot, a nemzet részvételét a végrehajtó hatalomban, s általa a törvény- hozásban nyulvánuló nemzeti akarat érvényesülését a való élet viszonyaiban. E feladat természete szerint nagy krisisekkel, erőszakos rázkodtatásokkal el nem érhető; a törvényhozási szabadság megvalósítására képesek lehettek a forradalmak, itt a béke higgadt munkájára van szükség. Eddigelé két nagy intézmény alkotásában, illetőleg fejlesztésében véljük megtalálni a kormányzati szabadság erős garantiáit, u m.: az önkormányzat1*

я