Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
G2 X. FEJEZET. A fegyelmi büntető rendszer. Ha a csavargót s a munkerülő koldust felöltöztettük, megtisztítottuk testét a szenytől, egészséges tápláló étellel elláttuk,, megvédtük a zord időszak hidege ellen, keresztényi szeretettel ápoltuk lelkét, szoktattuk rendes elviselhető és hasznos munkára, munkájára kértük az Isten áldását a templomban, buzdítottuk szóval és pénzzel a munka szeretetére, majd szülői gyöngédséggel, majd ismét a ház urának szigorú hangjával javítottunk rajta, figyelmeztetve folytonosan az el nem évülhető mondásra r «a ki nem dolgozik, az ne is egyék», követelve tőle a házi rend szigorú megtartását, feltétlen tiszteletet és engedelmességet fölebbvalóival szemben : mindez azonban, a mint a dologházak kiváló vezetői tapasztalták, ez elvetemült néposztály nagyobb részénél elégtelen, és szükségessé válik a büntetések nagy, fokozatos sorozatának alkalmazása. Háládatlan tömeg ez. Dehogy is ismerné a hála és pietás nemes érzetét az, a ki születésétől fogva csak gyűlölni tanult. Azért az egész emberi nemnek első sorban oda kell törekednie, hogy a gyermekeknek a gonosz szüléktől való elválasztása utján gyilkolja ki kebeléből a gyomot, a társadalmi forradalmak egyik veszedelmes tűzhelyét, önmagának és civilizatiójának tartozik ezzel. Mi azután átveszszük az ifjú korban meg nem javított sötét alakjait társadalmunknak, kikből igyekezzünk embereket fejleszteni, még ha kell, a szabadság teljes megvonásával, koplalással és a bot szomorú eszközével. Igenis, habár őszinte hívei vagyunk a humanismus szent törvényeinek, melyek nélkül a modern társadalmi élet az emberi szellem alvó korába esnék vissza, de hivatkozva épen a humanismus szellemére, kötelességet vélünk teljesíteni akkor, a midőn elkövetünk minden megengedhetőt, hogy a humánus társadalomnak, annak tövényeit tisztelni tudó és akaró lényeket adjunk át. • Mielőtt azonban eszméimet meghatároznám, utalni fogok a németek és az angolok büntető rendszerére, melyek közül az 142
