Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
10 nem változtatják semmiféle hatóság előtt, semmiféle eljárásban, — alkalmas organismust létesítsünk. Bárhogy forgassuk is, mindig ott lesz az egész köz- igazgatási bíráskodási kérdés súlypontja, mi a közigazgatási bírósági ügy, mire vonatkozik a hatáskör. Ezekről a közigazgatási bírói ügyekről, az ügykör meghatározását illető szabályokról óhajtok ma rövidséggel szólam. Irányelvem a gyakorlatiasság, kivihetőség és ezek szerint lehető legteljesebb bírói védelem a közigazgatás jogsértő actusaival szemben. Általában azt tartják, hogy a közigazgatási bírói ügykört két oldalról kell elhatárolni lehető éles vonalakkal, úgymint a polgári és büntető jogügyek területe, és azután a szorosan vagyis tulajdonképi értelemben vett administratio felől. Szerintem az igazság eszméinek védői, a valóságos bíráskodás követelői nem tesznek fontos szolgálatot ügyüknek, midőn a rendes bírói és közigazgatási bírói ügykört szétválasztani törekednek, s e rendkívül nehéz, talán megoldhatlan problémát előtérbe helyezik. A köz- és magánjogi területek összefolyása, a határok elmosódása, épen a köz- és magánjogok lényegi egysége mellett szól. A köz- és magánjogi ügyek elkülönzése a gyakorlati szükség, a jogbiztonsági czél szempontjából azonnal megszűnt elsőrendű jelentőséggel bírni, a mihelyt a közigazgatási bíráskodás megvalósult; értem azt, hogy akár ugyanazon bíróság szolgáltatja a köz- és magánjogi igazságot, akár külön közigazgatási szakbiróság van, teljes bírói kellékekkel felruházva; sőt akkor is, ha a közigazgatás keretén belül alkottatott meg — feltéve, hogy sikerülhet — a független közigazgatási bíróság. Ez esetben nem oly nagy szerencsétlenség a jogvédelemre, ha elvétve, egy- egy közjogi természetű kérdést a polgári bíróság dönt el, vagy megfordítva; különösen nem lényeges, hogy oly jogviták, melyek köz- vagy magánjogi jellege vitás, melyikhez utaltatnak. Sokkal nagyobb fontossággal bir a közigazgatásjogi ügyeknek a pusztán administrativ functióktól való biztos elkülönítése. Itt, azt tartom, belső mivoltuk szerint különböző teendőkről van szó; a közigazgatás a tett, a bíráskodás a korlát fenntartója ; amaz a mozgás, ez a mérséklés, az a törekvés, ez az óvatosság, visszatartás, visszaterelés; az e nélkül rombolás, ez ama nélkül bénaság. 10
