Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
szolgálati állomások közvetítését magasabb személyi és vagyoni biztosítékokhoz nem köti. A 80-as évek közepén ennek folytán százával keletkeztek a főváros területén helyközvetítői vállalatok, melyeknek birtokosai hazai és külföldi lapokban nem létező állomásokat hirdettek és tevékenységükben a közvetítői díjak beszedésére szorítkoztak. Különösen veszélyesekké válnak ily közvetítői irodák, ha az ú. n. cautioszédelgőkkel szövetkeznek,, azaz oly iparszerű csalókkal, kik alkalmazást kereső személyek által letett biztosítékokból élnek. Messze külföldről jószágigazgatók, urodalmi tisztek, magántitkárok 500—1000 frtnyi cautio mellett felfogadtatnak, és csak későn veszik észre, hogy köny- nyenhivőségük, mely egyedül saját nyomorukban és a szédelgők fényes ígéreteiben leli magyarázatát, utolsó, gyakran kikölcsönzött filléreiktől megfosztotta. A vizsgálat megindítása után sem hagyják abba ezen veszélyes csalók gyalázatos keresetüket, újabb és újabb áldozatokat szednek és némelykor a vizsgálat folyamán lépre csalt károsok pénzeiből elégítik ki a régibb panaszosokat. Ezen bűnbandák pusztításai csak akkor értek véget, midőn 1887. évben az előbbi pestvidéki kir. ügyész (Havas Imre) a bpesti kir. törvényszékhez át lett helyezve. Utasítása folytán irgalmatlanul indítványozva lett mindenkinek letartóztatása, ki a vizsgálat folyamán újabb bűntettet elkövetett, mely az iparszerüségre enged következtetni. A törvényszék helyt adott ezen indítványnak az élj. szab. 45. §.-ának d) pontja értelmében. A kir. tábla is, helybenhagyta üyen esetekben a letartóztatást. Egyetlen esetben mondotta ki a kir. ítélő tábla (9478/89. sz. a.): «A vizsgálóbíró és a kir. törvényszék által a vizsgálati fogságra vonatkozólag felhozott azokat a körülményeket, hogy a gyanúsított a bűnvádi eljárás megindítása után is folytatja üzelmeit és hogy ellenében anyagi bűnhalmazat forog fen, a kir. ítélő tábla nem találta olyanoknak, melyet alapján a fenálló joggyakorlatokhoz képest gyanúsított vizsgálati fogságban letartóztatható lenne». Ezen terheltet tehát szabad lábra kellett helyezni. Azóta más büntetendő cselekményeket is elkövetett. Az újabb vizsgálati iratokat, csatoljuk a régiebbekhez. Ezen bűnper már egy évtized óta folyik és valószínűleg még ugyanannyi ideig el fog húzódni. 62 62
