Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
■iS ságok a kellő tájékoztatás minden lehetősége nélkül a kéi't újabb halasztást is megszokták adni. Szóval blankettaris praxis fejlődik ki.1 A kir. ügyészség nyomtatott formularékban, melyeknél csak a terhelt neve, a büntetendő cselekmény minősége és a halasztás tartama tüntetendő ki, hivatkozással a törvény 126. §-ára halasztást kér. Ajárásbiró pedig «elhatározza» a halasztás-engedélyezést. Nem lévén lehetséges a kérvény felülvizsgálata: annak elutasítása sem foglal helyet.“ A Javaslat átvette a német törvényből a gyakorlatban oly hiányosnak bizonyult határidő meghatározási rendszert és azt nálunk is, és pedig oly eltérésekkel akarja meghonosítani, melyek annak hátrányait még érezhetőbbekké fognák tenni. A Javaslat 218. §-a szerint is a járásbiró illetve központi vizsgálóbíró szabadlábra helyezik az általuk fogva tartott terheltet, ha 8 nap alatt az előzetes letartóztatás elrendelésétől számítva nem veszik kézhez a vádtanács végzését, melylyel a kir-. ügyészség által emelt vád alapján az előzetes letartóztatást fenntartotta (illetve, ha náluk ezen idő alatt az elővizsgálat és vizsgálati fogság nem indítványoztatott). Ezen határidő betartása mindazon esetekben, hol a tett nem a kir. járásbíróság vagy kü-. törvényszék színhelyén lett elkövetve és a terhelt nem kir. ügyészségi, hanem járásbirósági fogházban van letartóztatva, a hol tehát másutt 1 2 1 V. ö. John (Kommentár ad § 126.) «Man wollte die Thätigkeit des Staatsanwalts unter die Controls des Amtsrichters stellen und erreichte für die Praxis, dass das Bestätigungsrecht des Amtsrichters sich zu einer Farce gestaltete.» 2 Az elintézés ezen módja Kronecker, berlini Amtsrichter tanúsága szerint a legtöbb Amtsgerichtnél szokásos. A berlini I. Amtsgerichtnál sikerült 1881. év elején hatályon kívül helyezni, a mennyiben ezen biró- ság tagjai kinyilatkoztatták, hogy ezentúl a halasztási határozat hozatalára megkívánják a nyomozati aktákat, és az ottani államügyészség ellenkezése daczára ki is vitték, hogy a halasztási kérelmek az ügyészségi aktákkal felszereltessenek. Egész Németországban azonban ellenkező gyakorlat dívik. Peterson, a kölni államügyész tanúsága szerint (Die gesetzlichen Präclusivfristen der Haft im Vorermittlungsverfahren nach der deutschen St. Proz. O., G. A. XXX. köt. 326. 1.) az ügyészségi indítványok minden tüzetes indokolást nélkülöznek és puszta formaszerüséggé sülyedtek. «In der Praxis dürfte deshalb eine Ablehnung des Antrags kaum Vorkommen und sich überhaupt nur in ganz besonderen Umständen denken lassen.» 4«
