Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
41 elfogulatlanságot, melyet a bűnvádi üldözés közegeinek eljárása nélkülöz. Nem a hivatal minősége, hanem a működési kör hozza sziikségszertíleg magával bármely vizsgálatnál, hogy annak vezetője nem lehet közömbös tevékenységének eredménye iránt. Az Ítélő biró lehet pártatlan, mikor a bűnös vagy nem bűnös kérdése fölött dönt, de a vizsgálóbíró foglalkozásánál fogva nem őrizheti meg elfogulatlanságát. A vizsgálóbíró feladata gyakran megoldhatatlan — sok bűntett tettese nem lett felfedezve — holott az ítélő bíróé mindig megoldható. Ez utóbbitól soha sem kérdezik: «Történt-e gyilkosság, szándékos vagy vétkes emberölés, és ki ezen büntetendő cselekmény elkövetője», hanem mindig csak azt: «Igaz-e, hogy X. Y. meggyilkolta vagy megölte N. N.-t». És miután a kérdés a tettesség iránt azonos a tettesség bizont/itása iránti kérdéssel : a biró, ki nemmel felel ezen kérdésre, ép úgy megoldotta feladatát, mint az, a ki megállapítja vádlottnak bűnösségét. A bíróságnak Ítéletei lehetnek helytelenek vagy helyesek, azaz: ténybeli megállapításaik a valósággal ellenkezők vagy egyezők. Az Ítélet minősége azonban abból, vájjon elitélés vagy felmentés történt, ki nem vehető. Az ítélő bírák tehát működésük eredménye iránt nem érdekeltek: legalább ezen elfogultság nem szükségképeni következménye eljárásuknak. Egészen más a tényállás a nyomozat vezetésével megbízott hatóságoknál. Igen sok esetben nyilvánvaló, hogy bűntett (betöréses lopás, gyújtogatás stb.) el lett követve, de a tettes ismeretlen. Minél hamarább és minél biztosabban keríti kézre ez utóbbit a nyomozó hivatalnok, annál jobban teljesíti kötelességét. Nem állott feladatának magaslatán, ha a tettest egyáltalán nem tudta kinyomozni. Az ítéleti és vizsgálati functió ezen lényeges különbségéből és annak psychologiai visszahatásából az Ítélő illetve vizsgáló hivatalnokra szükségszerűleg következik, hogy azon kérdés megoldása, hogy a gyanúsított követte-e el a terhére rótt büntetendő cselekményt, nem történhetik a kellő elfogulatlansággal oly személy részéről, kinek a kérdés igenles megoldását hivatásánál fogva kívánnia kell. Ezen tekintetben nem változtat semmit, vájjon a nyomozat vezetésével rendőrségi közeget, kir. ügyészségi tagot vagy a független bíróság valamely hivatalnokát biz41
