Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
len ember ellenében, kit a sors védetlenül és minden oltalom nélkül az inquisitio titkos mesterségeinek martalékul dobott» —ezek képezték ama vizsgálóbírói művészet alkatelemeit, és melynek nem épen gyönge utóhangjai a mai elővizsgálatban is kísértenek. Minden senzációs bünpernél bizonyos elégtétellel értesül a mívelt közönség a napilapokból, hogy a buzgó vizsgálóbíró 6—8 óráig tartó kihallgatásoknak vetette alá ama terheltet, kit a rendőrség előzőleg napokon át — az éjjelt ki nem véve — a legszigoruabban faggatott. Az inquirens mesterfogásaiban a modern vizsgálóbíró is kitűnő jártasságot tanúsít, mely annál veszélyesebb, mert a vizsgálat sikere érdekében elrendelt fogság azonnal meg lesz szüntetve, mihelyest a terhelt a tett elkövetését beismerte, azaz bizonyos körülményeket megengedett, melyeknek horderejét fel nem fogja. Minél gyengébb és tehetetlenebb valamely vizsgálóbíró : minél kevésbbé tud egy homályos tényállást felderíteni és a bizonyítékok lánczolatából még hiányzó szemeket önerejéből, ügyessége és combinatiója által pótolni: annál hajlandóbb feladatának teljesítését a terhelt vál- laira róni, kinek beismerése legjobb eszköz a vizsgálat hézagainak kitöltésére és hiányainak pótlására. Ha komolyan akarjuk elejét venni a vizsgálati fogsággal űzött visszaéléseknek, ha az inqui- sitorius rendszernek nemcsak virágait kitépni, hanem gyökerét kiásni szándékozunk, akkor a vizsgálati fogság elrendelése iránti hatalmat meg kell vonnunk azon hivatalnoktól, ki a vizs- gálatot vezeti, és kinek érdekében fekszik annak sikere. Miután pedig ezen kényszereszköz alkalmazása fölötti határozatot csak bírói személyre bizhatjuk: a vizsgálat vezetését azokra kell ruháznunk, kiket a dolog természete szerint megillet, a bűnvádi üldözés közegeire. Minden büntetőper két lényegileg különböző stádiumból áll. Az elsőben — nevezzük azt nyomozat vagy vizsgálatnak — megállapíttatik, vájjon követtetett-e egyáltalán és milyen bűntett és kik annak tettesei. A másodikban — melyet tárgyalásnak neveznek — bírói személy dönt a fölött, vájjon bizonyítható-e, hogy azon egyén, ki a vizsgálat eredménye szerint terheltnek látszik — tényleg elkövette ama bűntettet, melylyel vámoltatott. Az előbbinek teendői a bűnvádi üldözés, az utóbbié a bíráskodás körébe vágnak. 39 39
