Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
31 mint természeténél fogva minden vizsgálat, — de nem volt titokzatos, megkivánta ugyan terhelt jelenlétét, de csak védelmének előterjesztésére; a bűntett bizonyításától tette ugyan függővé a bűnösség kimondását, de legfontosabb bizonyítók gyanánt nem szerepelt a beismerés. Egészen más alakot öltött azonban az eretnekség kiirtására irányuló eljárás az u. n. inquisitio hereticíe pravitatis, mely a vizsgálati fogság intézményének kifejlesztésére a legnagyobb befolyást gyakorolta. A személyes szabadság megszorítását a büntető per kimenetele előtt eddig nem ismert mértékben különösen két mozzanat idézte elő : az eljárás titokzatossága és a tortura alkalmazása, melytől a kánoni jog tisztán tartotta magát egész a XII. századig, midőn déli Fran- cziaországot, Spanyol-, Olaszországot, és Németország egy bizonyos részét kíméletlen eljárás által az eretnekségtől kitisztítani iparkodtak. Belső meggyőződés dolgában elesvén a lehetőség külső tények igazolására, a beismerés kierőszakolása a vizsgálat súlypontját képezni kezdette. Másrészről a kényszerrendszabályok alkalmazása, ép úgy, mint az eljárás titokzatosságának megőrzése, előföltétel gyanánt megkivánta terhelt személyiségének kiszakítását eddigi környezetéből és kiszolgáltatását az inquirens hatalmába, ki a testi és lelki kínzás minden eszközével a terheltet beismerésre bírni és így a bűnösség kimondását lehetővé tenni iparkodott. Minél félelmetesebb volt az egész procedura, annál természetesebb terhelt ösztönszerű törekvése, magát szökés által annak fájdalmas eshetőségei elől elvonni, és viszont annál indokoltabb az inquirens sietsége, melylyel a szökést megelőzni törekedett. Innen ama circulus vitiosus, mely minél nagyobb mérvben a vizsgálati fogság alkalmazására vezetett az eretnekség elleni eljárásban, hol az oly észszerű alapokon nyugvó és terhelt személyes szabadságának kíméletével foganatosított eredeti kanonjogi per határozott elfajulását szemléljük. Ezen alakjában a kanonjogi nyomozó per bejárta az egész világot, és elveinek érvényesítésével mindenütt a vizsgálati fogságot az egész eljárás sarkkövévé, és azon formális actussá tette, melylyel a tulajdonképeni büntető per kezdetét vette. Átment Olaszország világi törvénykezésébe, hol a XII—XV. század folyamán az olasz practicusok az inquistionalis eljárást, és 31
