Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Rákosi Béla: A fegyintézeti élelmezés próbája súlymérések alapján [55., 1891]
15 ■eszméje mellett mindig ott áll az elrettentésre való intentio is. Alig fejezhetném be tehát mostani felolvasásomat tanulságosabban, mintha az angol rabélelmezés főbb elveit itt röviden ismertetném. Megjegyzem, hogy e kérdésről ott ismételten kiküldött parlamenti bizottságok tanácskoztak s a feltett kérdésekre véleményt is adtak s ezekről akarok itt röviden referálni. A feltett kérdések voltak : 1. Az élelmezés egy forma legyen-e mindenütt, vagy számba kellene-e venni az egyes kerületekben a munkás osztályok közt szokásos élelmezést ? A parlamenti bizottság az élelmezés egyformaságát mondotta ki: felhozva, hogy a különbség az élelmezésben, az egyes megyéket véve. a valóságban nem olyan nagy, ha mindenütt egyforma vagy hasonló foglalkozású egyéneket veszünk számba; de nem szabad p. o. vasgyári munkásokat, mezei munkásokkal összehasonlítani. A tápláló szerek mennyisége, melyet a szabadmunkások a legkülönbözőbb foglalkozásokban elhasználnak, megfelel az erőfelemésztésnek, melyet azon munka okoz. fis ezt a mértéket kell megtartani a fegyházakban, tekintet nélkül a szabad életben való életmódra. Az egyedül irányadó elv az lehet csak, hogy épen elégséges ételek olyan alakban és olyan módon elkészítve adassanak, hogy az tekintve a rab vagy fegyencz egész életmódját, a legalkalmasabb legyen arra, hogy a szervezet emésztő ereje a tápláló szereket a legteljesebben kihasználhassa. 2. A rabélelmezésnél tekintetbe kellene-e venni az egyes rab egyéniségét, korát, testnek magasságát, súlyát, egészségi állapotát ? Inter parenthesim megjegyzem, hogy Voit tanár Németországban azt követeli, hogy az élelmezés ilynemű egyéni momentumok szerint megfelelő csoportokba osztassék. Az angol parlamenti bizottság abban a véleményben volt, hogy ez nem szükséges, mert a rabok és fegyen ezek élelmezésénél soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az közköltségen történik s így kötelességünk a takarékoskodás. Midőn nagy tömegek élelmezéséről van szó, p. o. a hadseregben, tengerészeiben stb., nem lehetünk tekintettel az egyesekre, hanem az egyesnek kell magát alávetni azon átlagszámításoknak, melyeket elégségeseknek találtak. Ha 165
