Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Rákosi Béla: A fegyintézeti élelmezés próbája súlymérések alapján [55., 1891]
б ingadozó értéket. Hogy csak egy példát említsek: a fehér kenyér fehérjetartalmát egyik tudós, hogy kerekszámban beszéljek, 7o/ora a másik 8%-ra teszi; a barna kenyér fehérjetartalmát egyik 6, a másik 7 százalékra. Ha már most én az utóbbi tudós, sémájának százaléka után indulok kiszámításomnál, a 840 gr. barna kenyérnél, mit a fegyencz nálunk naponkint és fejenkint kap, mindjárt csak a kenyérnél 8-4 gr. fehérje plust kapok egy napra, azzal szemben, ki a kisebbik tétellel számolt; ugyan így vagyunk a lisztfélékkel, hüvelyesekkel és méginkább a hússal, melynek albumenje jóval nagyobb az ösztövér húsban, mint a kövér húsban. Ebből nagyon természetesen az következik, hogy ha a kisebb százalék-számokkal számolunk, és mégis kikapjuk az egy napra való 118 gr. fehérje summát, akkor az egy napi tápláló értéket kifogástalannak kell vennünk. De azért még se aggaszszon beniinnket, ha kiszámításunknál esetleg 6—8 gr. mi- nust kapunk. Ezt az utat használtam én is, használta nálunk más fegyintézeti és börtönorvos is. Eredményben az említett oknál fogva nem egyeztünk, s míg én azt mennyiségre nézve elégségesnek találtam és csak minőségben kerestem a módosítás szükségét, más vizsgáló collega a mennyiséget is keveselte. Természetesen más más-tudós százalékos sémája képezvén kiszámításunk alapját, a végeredménynek is másnak kellett lenni. Egy harmadik út az élelmezés megfelelőségének elbírálására a rendszeres súlymérések. Vannak igen értékes nyilatkozatok, melyek a mérésekre nem fektetnek nagyobb súlyt, mondván, «hogy egy egyénnél a súly gyarapodása nem jelent mindig duzzadó egészséget, mert lehet vízfelhalmozódás is, valamint hogy a súlyfogyás nem mindig betegség, nem mindig erőhanyatlás és sorvadás». Hát erre az ellenvetésre azt mondom, hogy van abban igazság is, csakhogy a benne rejlő igazság a kivétel. Magam is emlékszem, hogy a talán 1877-ben Bpesten kivégzett B. J.-ről a hírlapok azt írták, hogy meghízottnak látszott; pedig alig hihető hogy ez a jó étvágygyal elfogyasztott és jól assimilált tápláló szerek eredménye lett volna. Szabálynak azt kell tartanom, hogy ha évek során át bizonyos rendszerességgel végrehajtott méréseknél azt tapasztalom- hogy egy bizonyos táplálkozás mellett, egy egész tömeg különböző könnyű és nehéz munkát teljesítő ember éveken át dolgozik,. 156
