Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]

27 lehet. Erre fentebb már válaszoltunk, most csak azon szem­pontot veszszük figyelembe, bogy a törvény intentiója világos, de a bíró a gyakorlatban azt alkalmazni nem képes. «Ki választja el az érdemeseket az órdemetlenektől ? A mindentudó bíró az ő bölcs belátásával?» — kérdi ezen nézet kifejezéseként Wach. Ezt az aggodalmat könnyű megczáfolni. Ha a bíró alkal­mazni tudja a mi büntető törvénykönyvünk 92. §-át, melyben, — és erre súlyt helyezek, — a bírónak adott hatalmi kör sok tekin­tetben nagyobb, mint az, a melyet a belga törvény ruház rá, és melynek alkalmazásában épen úgy kell a törvény intentióit für­késznie, mint a feltételes elítélésnél, akkor nincs ok attól félni, hogy a feltételes elítélést alkalmazni ne tudja. De az ily fajta érv magában véve sem súlyos. A bíró nem tud ily általános elveket alkalmazni, a míg nincsenek a törvényben, de ba benne vannak, akkor meg fogja tanulni, mert kénytelen vele. Egyáltalán érdekes kép az, melyet az intézmény ellenfelei, és köztük Illés tagtárs úr múltkori előadása, a bíróról adnak. Elő­ször visszaélések elkövetésére engedi magát bírni, aztán rászedeti magát olyanok által, a kik először vannak bíróság előtt, és végre nem tudja alkalmazni a törvényt, mely pedig nem követel tőle egyebet, mint azt, hogy oly esetben, mikor a jogsértés csekély volta vagy a tettes személyében rejleni látszó biztosítékok az el­zárást feleslegessé teszik, annak végrehajtását felfüggessze. Fe­lesleges érvelnem a mellett, hogy az esetben, ha a feltételes elítélés intézményét egyél »ként helyesnek találjuk, azt azon in­dokból perhorreskálni, hogy bírói karunk avval bánni nem tud, indokolatlan félelem. Evvel végére értem előadásomnak. Sok fontos részletkér­dése van ugyan a tárgyalt intézménynek, melyeknek mikénti megoldása még vita tárgyát képezi, de azokat ezen előadás kere­tébe felvenni nem volt szándékom. Maga az alapelv úgy a kül­földön, mint ez egyletben annyi vita tárgyát képezi, hogy első feladatul az alapelv helyességének kimutatását, vagy legalább ennek megkísérlését kellett tartanom. (Lelkes éljenzés és taps.) * * * 149

Next

/
Thumbnails
Contents