Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]

•24

séges büntetést képez-e a feltételes elítélés az illető cselekvé- nyekre, hanem csak azt említeni fel, hogy ugyanazon érvet melyet Wach használ, fel lehetett volna hozni BomÜly és az angol törvényhozás ellen is, midőn e század elején a lopásokra szabott halálbüntetéseket eltörölték.*

Illés Károly tagtárs úr az intézmény elleni érveinek egy részét abból merítette, hogy a bíró ezen intézménnyel majd nem fog kellőleg bánni tudni, már csak azért sem, mert az intézmény czélja és alkalmazási köre nem vüágos. Indokolta pedig ezen kijelentését többféle analizálásával a feltételes elítélések alá tartozó eseteknek, melynek folytán arra az eredményre jut, hogy a rövid szabadságbüntetéseknek egyik esete épen úgy tartozik a feltételes elítélés keretébe, mint a másik. A bíró szerinte vagy kénytelen lesz az összes rövid idejű büntetési esetekben alkalmazni a feltételes elítélést, vagy teljesen önkényüleg eljárni.

Megengedem, hogy azon felfogás ellenében, melyet a Liszt- féle conceptio alapján nyerünk a feltételes elítélésekről, az ilyen ellenvetés jogosult. Ha ugyanis a fogházbüntetés rossz végrehajtási módját veszsziik alapul, valóban nehéz megmondani, hogy melyik rövid idejű szabadságbüntetés az, a mely feltételesen szabandó ki.

De az a felfogás, melyet az angol és belga törvényhozások követnek, és melyet fentebb a helyesnek ismertünk fel, elég tartalmat ad a feltételes büntetés fogalmának arra, hogy a bíró azok alapján megkülönböztesse annak eseteit a többitől.

Igen jól kiválnak a többi közöl azon enyhe esetek, melyek csak «névleges büntetést érdemelnek», melyekben a «bűnös megjavulása elzárás nélkül is remélhető», és végre azok, melyekben a tettes erkölcsi ellenálló képességét az tehetné tönkre, hogy a fogház kimérése által becsületérzete lealacsonyítást szenvedne. Lehet, hogy e szempontok mellett a bíró még azt a törvény által kifejezésre alig juttatható tényt is figyelembe veszi, hogy a fogházbüntetés tényleges végrehajtása oly rossz, hogy sokszor ez az, mely az elítéltet megmételyezi. Ha a bíró a feltételes elítélés eseteit ezen indokból valamennyire kiter* Lásd Spencer, Descriptive Sociology, English 10. 1.

14«