Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
!) III. Az újabb büntetőjogi reformok között alig van egy is, a mely rohamosabban tért foglalt volna a közvéleményben, mint a feltételes elitélés, vagy helyesebben mondva: a büntetés feltételes elengedése. Amerikában 1878-1 >an öltött alakot e reform, s már néhány év múlva megindult behozatala iránt a mozgalom Európában is. Anglia mindenekelőtt néhány gyarmatban tett azzal kísérletet, 1887. évi augusztus 8-án azonban életbe léptették azt az anyaországban is. A continensen Francziaország és Belgium vették kezükbe a kezdeményezést. Amott már 1884-ben terjesztett Beranger egy javaslatot a senatus elé, míg Belgium az 1888. május 31-én alkotott törvénynyel előzte meg a többi államokat. Innen azután csakhamar elterjedt mindenfelé a reform eszméje. A franczia és osztrák büntető javaslatokba a Belga törvénynek megfelelő intézkedéseket vettek fel; a nemzetközi büntető egyesület brüsseli közgyűlése múlt évi augusztus havában fentartás nélkül e reform mellett nyilatkozott, s ugyanezt tette utóbb a nevezett egyesület németországi csoportja is Halléban.'* Az írók többsége is. élükön Prins Adolf, Liszt. Aschroth, Hippel, Garofalo és más kitűnőségekkel az új intézmény mellett foglaltak állást s egyelőre alig emelkedett hang, a mely azt ellenezte volna, — minélfogva Liszt már kijelenthetni л-élte, hogy Németországban nem az a kérdés, vájjon beliozassék-e, hanem csak az, hogy miként hozassák be az új intézmény. Ily körülmények között nálunk sem maradhatott a kedvező viszhang, sőt állítólag az igazságügyminiszterium is előkészíti a feltételes elítélésről szóló törvényjavaslatot. A kérdés tehát actuális jelentőségű s megérdemli, hogy azzal tüzetesebben foglalkozzunk. Ha csak az emberies motívumokra s a nemes intentiora tekintünk, mely az uj intézmény pártolóit lelkesíti: úgy egyfelől megértjük azt, hogy miért hódította meg oly gyorsan a közvéleményt s másfelől alig zákózhat- nánk el az elől, hogy szavazatunkkal mi is a lelkesedők közé sorakozzunk. Mert hiszen ki ne óhajtaná, hogy a javulásra képes, romlatlan lelkű egyén, ki véletlenül bűnbe keveredett, vissza- tartassék újabb bűntett elkövetésétől s megkiméltessék a büntetés végrehajtásával esetleg együtt járó bajoktól, erkölcsi és anyagi * Wach. ul. m. 31. s köv. lap, KW
