Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
ti hangú a jogászok s a börtönügygyel foglalkozó szakértők kár- hoztató Ítélete. Ez már a priori is bizonyítja, bogy a büntetés valóban rászolgált a kárhoztatásra, azt azonban még sem fejti meg e tény, hogy miben rejlik a baj kútforrása. S minthogy a valóságban úgy áll a dolog, hogy a rövid tartamú szabádságbün- tetés is jobb és czélszerübb lehetne, ha alkalmazása megfelelőbb volna, s minthogy e szerint annak rosszaságából első sorban nem eltörlése, hanem javításának megkísérlése következik: talán ennek tulajdonítható az a jelenség, hogy eddigelé még egy államban sem történt meg annak kiküszöbölése oly mértékben, a mint ezt némelyek legújabban követelik.* Vájjon megvalósulhat-e majdan és minő mértékben e reform: ez attól függ, hogy mit értünk rövid tartamú, tehát a büntetések sorából kitörlendő szabadságbüntetés alatt s hogy mennyire sikerül a helyett más, megfelelőbb büntetéseket felállítani. Ha csak a napokra, pl. 8 napra terjedő szabadságbüntetést tartjuk annyira rövidnek, hogy az még a legkielégítőbb végrehajtás mellett sem képes megfelelni a büntetés czéljainak, akkor a pótlás eszközeit már a meglevő büntetések között is feltaláljuk. Csak a pénzbüntetést kell jobban kiterjeszteni s vissza kell állítani a bírói megdorgálást s ekkor azután könnyen ki lehet pótolni azt a hézagot, melyet a 8 napig teijedő szabadságvesztés kiküszöbölése a büntetések rendszerében támasztott. Ha azonban ezzel nem érjük be, hanem a hetekre, sőt hónapokra terrjedő szabadságvesztést is kiküszöbölendőnek mondjuk (mint pl. Aschroth, ki az egy havi, Liszt, ki a 6 heti, vagy az osztrák igazságügyminiszter, ki a 2 havi szabadságvesztést akarja más büntetéssel pótolni), ekkor már nehezebb megoldani a kérdést, hogy mit tegyünk annak helyébe. Legtöbben a kényszermunkát ajánljáli-S ebben az irányban a nemzetközi büntető egyesület is felvette programmjába a kérdést, mely a Bernben tartott f. évi közgyűlésen volt eldöntendő. E gyülekezet azonban Baumgarten Izidor előadói véleményével megegyezőleg egyhangúlag kimondotta, hogy az elzárás nélkül * Varga Ferencz szerint a rövid tartamú szabadságvesztés kiküszöbölése büntető rendszerünk legégetőbb reformkérdései közé tartozik (Jogt. Közi. 1890. 23. sz.) 106
