Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)

Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]

•i

eszközei nem elég hatásosak: ebből önként következik, hogy azokat vagy hatásosabbakká tenni, vagy más eszközökkel kiegészíteni kell. Ebben az eszmekörben pedig főleg a szabadságbiin- tetések felé fordult a közfigyelem, mert ez képezi büntető rendszerünk alapját.

E büntetési nem keretében pedig könnyű volt felfedezni a legfájóbb pontot, a legtöbb baj kútforrását. A statisztika mindenütt kiderítette, hogy a szabadságbüntetések 60—70%jsa, Németországban pl. 64% egy hónapon aluli fogház vagy elzárásban áll s hogy e szerint a büntetési r e n d s z crt 111 a j d о n kép i súlypontja a rövid tartamú szabadságbüntetésekben nyugszik.* Ámde az államok éppen e büntetés végrehajtására fordítanak legkevesebb gondot, mert hisz a néhány napi vagy néhány heti elzárás egyik börtönrendszer keretében sem lévén beilleszthető, azt megszokták olyannak tekinteni, melyet minden rendszer nélkül, csupán a szabadság egyszerű elvonása által lehet és kell végrehajtani. Innen származott az általános közömbösség e büntetés iránt, s a közömbösség szülte elhanyagolás csak fokozta a rövid tartamú szabadsághiintetéssel különben is együttjáró hátrányokat.

Természetében rejlik e büntetésnek, hogy az nem javító, mert a javításhoz idő kell, — és csak kevéssé példás, mert a szabadság rövid idejű korlátozásán kívül egyéb rosszat nem tartalmaz. Az indolentia folytán azonban ezekhez még positiv bajok is járultak ; mert az által, hogy a csekély delictumok miatt rövid időre elitéltek gondos elkülönözéséről és munkával való foglalkoztatásáról seholsem gondoskodnak, a fogházban töltött néhány hét rendszerint a bűn iskolájává lesz, s erkölcsileg megrontja az eddig még büntelen előéletit egyéneket is.

De nemcsak a rövid, hanem a hosszú idejű szabadságbüntetés eredményei sem felelnek meg a jogosult várakozásnak. A törvényhozó megállapítja, a bíró kiszabja a különböző nemit szabadságbüntetéseket, melyek mindegyikének más czélja van, de a végrehajtás tökéletlenségei legtöbbnyire megsemmisítik e különbségeket. Wach Adolf hivatalos hazugságnak mondja a szabadságvesztés végrehajtásának mai rendszerét, mert az egye* Jogt. Közi. 1890. évi 23. sz.

lot