Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Podhorányi Gyula: A bírói szervezet [36., 1887]
5 felül nem kimelye időt és fáradságot, éber figyelemmel kisérik a jogtudomány haladását s a jogfejlődés vívmányait. De mindez csak kivételt statuál. Annyi azonban tény, hogy a bírói kar a mai állásában legtöbbnyire akaratlanul bár, nem képes felülemelkedni azon magasabb színvonalra, a mely öt magasztos hivatásánál fogva illeti meg, s a mely részére tekintélyt, s dicsőséget hozhat, a mely őt a szó nemesebb értelemben függetlenné tehetné, mert általánosan ismertek ama kórállapotok, a melyek az igazságszolgáltatás menetére zsibbasztólag hatnak, s ismertek ama kórjelenségek, a melyek egy erős s egészséges bírói organismus fejlesztését egyenesen gátolják. A létező bajok egyik nevezetes, nem mondom legfőbb kút- forrása az írásbeli rendszerben rejlik, a. melynek békóiból minden áron kibontakoznunk kell, a melynek kiküszöbölése a leghatha- tósabb eszköz a jelen igazságszolgáltatási miseriák megszüntetésére, mert nyilvánvaló, hogy különösen a polgári eljárásban még mindig uralgó írásbeli rendszer hatásának tulajdonítható leginkább az évről évre ijesztő arányokban növekedő hátralékok halmazának lidórcz nyomása, mely a szellemi működés rugé- konyságát bénítja, az akaraterőt zsibbasztja, az önbizalmat csökkenti, s a bírói kart formaszerű, gépies, s lázas tevékenységre kárhoztatja, mely a higgadt megfontolást, az elintézendő ügyek halmazának rendszeres, s beható tanulmányozását apriori zárja ki. Nem csoda tehát, hogy ily súlyos körülmények közt a bírói kar visszamaradt, s az apathia, a fásultság bizonyos neme vesz rajta erőt, mely képtelenné teszi a jogirodalmi termékek értékesítésére, s a jogtudomány behatóbb mívelésére, a miből erőt és kitartást meríthetne a további szellemi munkásságra. A ki a gyakorlati élet tapasztalatait számbaveszi, a kinek alkalma volt tárgyilagosan megfigyelni, különösen az egyes bíróságoknál még ez időszerint is alkalmazott, s többnyire az első bírósági szervezetre visszavezethető opportunitási szempontokból a bírói székbe ültetett egyének vajúdását, a ki ösmeri az e. f. társas bíróságoknál dívó, a Írásbeli rendszer félszeg- ségeiben gyökerező felületességet az ügyek előadása s érdemleges elintézése körül, a kinek végre osztályrészül jutott a polgári eljárásban a törvénykezés minden ágazatát jellemző, a szabadabb 95
