Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Podhorányi Gyula: A bírói szervezet [36., 1887]
Örvendetes jelenség, hogy a magyar jogászegylet hivatása magaslatára emelkedve, a jogi reformkérdések megvitatását tűzte ki egyik feladatául. Ezen irány inaugurálása fordulópontját jelzi az egylet szellemi életének, a mennyiben kétségbe nem vonható, hogy a gyakorlati irányt felölelő értekezések, s felolvasások alakjában terjesztett reformeszmék alkalmatosak arra : hogy egyengessék az utat a codificationális tevékenységnek, könnyítve s előkészítve a törvényalkotás nehéz feladatait. Ha valamikor, úgy bizonyára most van szükség arra, hogy a magyar jogászvilág szellemi tekintetben tömörüljön és soli- daritásba lépve, élére álljon a jogi reformok terén minden vonalon megindított mozgalomnak. Ki vonná kétségbe, hogy a jelenkor legnagyobb vívmányait a rokon elemek egyesülésének köszönhetjük ? Az egyesülés századunk egyik kimagasló jelszava! Az egyesült erők, a szövetkezetek, az ipar, a kereskedelem és a tudomány terén mindenkit bámulatra ragadó eredményeket mutatnak fel. A hideg és számító ész világra szóló hatalma az anyagi és szellemi téren egyaránt érvényesíti a maga jogát, s szövetkezve uralja a helyzetet. Ezen álláspontból kiindulva örömest ragadom meg a kínálkozó alkalmat, hogy a bírói szervezet kérdéséhez rövid vonásokban bár, én is hozzászólhassak e díszes körben, a melynek lelkes tagjait, mint a jogfejlődés ismert nevű és szakavatott bajnokait, élükön pedig egyletünk mélyen tisztelt nagytudomá- nyú és fenkölt szellemű elnökét, nagyérdemű tiszttársaival 93 1*
