Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]
35 S milyen «ideiglenesség» az, a mely mellett egy birtokon belüli félből oly rövid idő alatt, a mely nem elég arra, hogy magához térjen, birtokonkívüli fél váljék? Századok nagy gonddal felépítették a perrend garantiáit, a melyek az állampolgárt a bírói omnipotentia ellen megvédeni vannak hivatva, azokat Írott malaszttá változtatjuk át egy nehány paragrafusból álló függelékkel. Hol vannak az elvek, a maximák, a structura, a caesura megóvva a référés-ben? Hát még a bizonyítás! .... «Egy szakemberrel konstatáltok három helyett, nem hagytok időt a félnek arra, hogy a szakértő fölött s az ellenfél tanúi fölött magát informálja, hogy az okiratot, melylyel bizonyítanak, előbb ügyvéd által átnézethesse, hogy az abból kifogásokat kovácsoljon!» «Fejére állítása a jogszolgáltatásnak, decompositiója a jogrendnek, megingatása a jogbiztonságnak!» így kiáltanak majd reánk! . . . De ez csak a beteges reformiszony hangja. A ki még nem próbálta a lovaglást, borzasztónak képzeli helyzetét a lóhátán; a ki még nem úszott, hátborsódzással gondol a hullámokra, melyek közé magát képzeli. Úgy féltek a vasútra menni, mikor még új volt a találmány: de mindenbe, a mi üdvös, a mi czélszerű, a mi a jobb, beleszokik az ember s a gyakorlat edzi. «Es wächst der Mensch mit seinen grösser'n Zwecken.» Az elmélet pedig kiengesztelődik az élet által sürgetett és kivívott újításokkal. Fel-feltalál új rendszereket, a melyekbe az újítást iskolaszerűén beilleszti s a tanszék, melynek viszont az élet annyi vívmányt, oly sok haladást köszön: nostrifikálja a jövevényt, melyet neki a gyakorlati élet országából küldtek. Csakhamar kitalálja, hogy az másként nem is lehet в hogy a tudatlanság és ügyetlenség sötét korszaka volt az, a mely azt a reformot megelőzte. így lesz a référés-vel is, ha meghonosítjuk. . . A fenálló elvekhez, hozzájő a «Dringlichkeitsprinzip» s a fenálló maximákhoz a «Provisionsmaxime» s mindenki meg lesz elégedve. De ha nem is tudnók kielégíteni az elméletet, akkor is meg kellene az intézményt szereznünk, mert — miként Plathner mondja — (Die neue Construction des Processes czímü művé3* 55