Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Fodor Ármin: A fizetésképtelen adós jogcselekvényeinek megtámadása a csődön kívül [45., 1889]
4 ban ma már nagyon kevés hasznát vehetjük. A jogászgyülés a szabályozás részleteibe nem is ment bele, tárgyalásai csakis az általános elv körül forogtak, hogy a megtámadási kereset a csődön kívül is helyet foglalhasson-e vagy nem. Ámbár e kérdésben sem uralkodik teljes egyértelműség, mert vannak, a kik a hitelezők kijátszásának meggátlását és orvoslását kizárólag a büntető eljárásban találják, —mindamellett, miután e nézetet csak nagyon kevesen vallják, a tárgy súlypontja nem e kérdésben, hanem a szabályozás részleteiben fekszik. Tisztába kell jönnünk, hogy mikép körvonalozzuk a megtámadási jog tényalapjait, a megtámadási igény tartalmát és terjedelmét. — Ez utóbbi kérdések megoldása nehezebb annál, hogy kell-e egyáltalában a megtámadási keresetet a csődön kívül szabályozni vagy nem. — Ezzel aztán kapcsolatos azon további kérdés is, hogy a csődön kívüli megtámadási jog külön törvény utján, vagy pedig a magánjogi törvénykönyv kötelmi jogi részében szabályoztassék, a mi ugyan csak a forma kérdése, de nézetem szerint a szabályozás lényegére is befolyással van. Minderről a jogászgyülésen szó nem volt. De a jogászgyülésen e tárgy körül kifejtett nézetek nagyrésze ma már túlhaladott álláspontot is jelez. Azon nehány év alatt, mely a VII. magyar jogászgyülés óta lefolyt, a csődön kívüli megtámadási jog terén a törvényhozásban és irodalomban több történt, mint azelőtt nehány század alatt. Ezalatt Németországban az 1877-iki csődtörvény kiegészítéséül és az abban a megtámadási jogról kifejtett elvek alapján 1879-ben külön törvényben szabályozták a fizetésképtelen adós jogcselekményeinek megtámadását a csődön kívül. Ausztriában is 1884-ben külön törvény készült e tárgyban, mely a megtámadási jogot úgy a csődben, mint a csődön kívül szabályozza. Ezen törvényhozási alkotások folytán e kérdés körül egész kis irodalom keletkezett, a melyből az általános csődjogi munkákon kívül, a melyek mind e kérdéssel is behatóan foglalkoznak, csak Brachman és Hartmann commentárjait a német törvényhez, Steinbach és Krasnopolsky-ét az osztrák törvényhez, továbbá Cosack, Jäckel, Grützman, Menzel, Korn és Ottó kizárólag e tárgygyal foglalkozó rendszeres munkáit akarom kiemelni. És a VII. magyar jogászgyűlés óta nálunk is e kérdésnek új no
