Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Ferencz: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei [44., 1889]
15 Ián nem, vagy csak kis mértékben jön létre; és még ha létre jön is — a magukba nem szállott társak káros behatása alatt — csakhamar elenyészik. Lehet-e ily körülmények között általában a progressiv rendszer végrehajtásáról beszélni, midőn annak első és lélektanilag legfontosabb stádiuma csak egy fegyintézetben fogana- tosíthatható ? Nézetem szerint nem lehet; hanem azt kell con- statálnunk, hogy e részben a btk. életbeléptetésének 8-dik évében is még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ily sajnálatos állapotban egyedül az nyújt vigasztalást, hogy a jelenlegi igazságügyi miniszter felismerve a helyzet tarthatatlanságát, azon újabb magán zárkák építése által a lehetőségig javítani igyekszik. Tudomásom szerint Illaván még a jelen évben közel 200 magánzárka fog építtetni. Hogy a lélek előkészítése nélkül a végrehajtás második stádiuma, a közös munka sem hír kellő hatással, azt nem kell bővebben indokolni; különösen ha figyelembe veszszük, hogy fegyintézeteink igen népesek, a munkatermek nagyok, túltömöt- tek és a fegyenczek nagy része a közlekedésre alkalmas csendes és alig fárasztó ülő munkával foglalkozik, s hogy ily körülmények között a fegyenczek rendszerint lelkiismeretük furdalá- sát elnyomják, hatalmasoknak érzik magukat, követelők, fe- gyelmetlenek lesznek s egymást megrontva, bűnszövetséget alakítanak. Ehhez járul, hogy az osztályozás sem felel meg a progressiv rendszer elveinek; legalább a 2106. II./1880. I. M. szabály- rendelet nem a javulás mérve szerint osztályoztatja és lépteti elő a fegyenczeket, hanem csak a következő három osztály felállítását kívánja, ú. m.: az első osztályba a 24 évnél fiatalabb fegyenczek, a másodikba az ennél idősebbek, a harmadikba a visszaesők sorozandók. Hogy legyen-e még más osztály is, azt teljesen az igazgató belátására bízza a szabályrendelet. Ezek azután a szabályszerű osztályozás elégtelenségének érzetében csinálnak «saját rendszerük» szerint valamely osztályozást, a mely azonban a különféle fegyházakban legalább is egyenlőtlen, ha nem épen ellenkező. Ne legyen ez vád az igazgatók ellen; ők legjobb belátásuk «3
