Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Miksa: A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat [43., 1889]
14 bírói fegyelmet és majdnem azonos a francziával, csakhogy itt a cour d’appel tagjaira nézve felebbezés engedtetik a semmítő- székhez. II. FEJEZET. Bírósági intézmények a külföldön és hazánkban. A hozzánk legközelebb álló országok fegyelmi törvényeivel ekként megismerkedve, nem lehet nélkülöznünk annak ismeretét sem, hogy mily bíróságok azok, melyeknek szigorúbb vagy enyhébb fegyelmi intézkedéseit láttuk, és melyek azon bírósági intézmények, melyek mellett a fegyelem gyakoroltatik. Mert valamint csak az erős test bir el ha szükség van rá radicalis gyógyszert, úgy csak erős bírói szervezet mellett lehet szó a fegyelmi törvénynek üdvös hatásáról, előfeltétel nélkül alkalmazva beláthatlan rombolást visz végbe és megteremt oly kart, mely államszolga igen, de biró sohasem lészen. Ausztria, Bajorország, Poroszország bírái mai napig el- mozdíthatlanok, Francziaország, melynek 400 évig elmozdít- hatlan bírái voltak, az 1852-iki márczius 1-én kelt törvénynyel kimondta, hogy az első folyamodású és felső törvényszék tagjai 70-ik, a semmítőszék tagjai 75-ik betöltött éveikkel elmozdíthatok, Belgiumban, a hol szintén élethossziglan voltak kinevezve, az 1867 julius 25-diki törvény az első folyamodású bíróságok tagjaira 70-ik, a felső biróság tagjaira 72. és a semmítőszék tagjaira nézve 75-ik betöltött évvel, contradictorius eljárás mellett, kimondotta az elbocsátási jogot. Hogy mily nagyfontosságú elv a bírák elmozdíthatlansága, az bizonyításra nem szorúl, mert bírói függetlenségről e nélkül szólni sem lehet. Csakhogy úgy vagyunk a nagy elvekkel, hogy az idők folyamában csak nevök marad meg emlékezetünkben, a lényeg elfelejtetik. Nem lesz hálátlan dolog tehát ma Boyer-Collard-ra hivatkozni, a ki, midőn a bírák elmozdíthatósága mellett 1816-ban erős áramlat keletkezett, nehány szóval oly erőteljes vonásokkal jellemezte az elmozdíthatlanság elvét, hogy az ellenindítvány elvettetett és a közszellemben újra tért foglalt azon meggyőződés, hogy azon változtatni nem szabad. «Midőn a hatalom — úgy mond Boyer-Collard — mely meg van bizva a társadalom nevéш
