Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]
19 hogy a főügyben a perrend általános szabályai szerint hozandó határozatra befolyással nincs, az érdemet nem érintheti, annak nem príeiudikálhat: rés iudicatát nem képezhet. Az elnökre s minden bíróra nézve kétségtelenül a legkényelmesebb állapot az volna, ha csakis contradictorius felvilágosítás, csakis az ellentétes érdekeket teljesen kifejtő képviselet meghallgatása után, kellene határozatát meghoznia. De ilyen szabály nem elégítené ki a fejlett jogélet szükségleteit; mert vannak — és számosak — az esetek, a melyekben az egyes fél egyoldalú kérvényére sürgősen megkívántatik az intézkedés. Egyrészt olyanok az ilyen esetek, hogy a kérvényező félnek voltakép ellenfele ninos is; ide tartoznak a jurisdictio voluntaria számos példái. Másrészt olyanok az ilyen eseték, a melyekben az ellenfél pillanatnyilag még ismeretlen s nem lehet várni kinyomozásáig. Végre vannak oly esetek, melyekben a jogellenes károsítás ■épen csak az ellenfél meglepetése által hiúsítható meg, melyekben a jogosított, a jóhiszemű kérvényező kijátszásának veszélye imminens, miként a biztosítások, a letiltások s a zárlatok változó eseteiben.* Nem parancsoló érdeke-e egy rendezett társadalomnak, nele. Nagy városokban, különösen Párisban, a hol réferés-k a leggyakoríab- bak, nincs bírói állás, mely magasztosabb ás nehezebb volna. 5. Maga elé idézi a váló házasfeleket, a békéltetési kísérlet megtétele czéljából. 6. Az apa kérelmére elrendelheti a «fel nem szabadított» kiskorú letartóztatását. (C. civ. 376. és 377.) 7. Fegyelmi hatóságot gyakorol, mely abban áll, hogy a törvényszék tagjait meginti oly esetekben, a melyek állásuk tekintélyét koczkáztatják. (1810. ápr. 20. i. tv. 49. §.) * Bellot (a genfi perrendtartás indokolásában) Exposé des Motifs du Titre II. Des mesures provisioneiles. «Az igazságszolgáltatás igénybevétele sok esetben tárgytalanná válnék, ha az ellenfél ellen, — még mielőtt értesítve vagy meghallgatva lett volna, — oly intézkedéseket nem lehetne kieszközölni, a melyek biztosítanak bennünket arról, hogy a pert nem hiába fogjuk megnyerni» .... Némely példát hoz fel s így folytatja: «Mindeme és sok más hasonló esetben — idézést, eljárást, hosszas bizonyítást követelni, annyit tenne, mint a kijátszás bűntársává lenni. Ideiglenes intézkedésekre van akkor szükség, a melyek a kijátszást kijátszszák és a kötelezettségek csorbíttatlan teljesítését biztosítják». 2* 39
