Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
60 valóban ott áll, a hol múlt században volt; nem egyéb a puszta elzárásnál. Ilyen végrehajtás mellett az évekig tartó szabadságvesztés büntetésnek sem lehet megfelelő hatása. Igen nagy baj az is, hogy a fogházfelügyelők egy része nem hivatásból, nem előszeretetből, hanem csak az előmenetelt keresve lép e pályára.14 Hiányzik tehát náluk az ösztön arra, hogy magukat e szakban tovább képezzék, hogy a büntetés szakszerű végrehajtását kedvvel, ambitióval vezessék. A járásbirósági fogházaknál a járásbirót bírói és administrativ teendői legtöbbször elvonják attól, hogy a fogház igazgatásával behatóbban foglalkozzék. De még ha ideje és kedve volna is hozzá, sem igen teheti, mert börtönügyi szakismeretekkel rendszerint egyáltalában nem bír. Szóval — épen úgy, mint az építkezési és elhelyezési viszonyok tekintetében, — az igazgatásra nézve is azt tapasztaljuk, hogy a névleges kerületi börtönök, valamint a törvényszéki és járásbirósági fogházak a fegyházaknál kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Az ezekben foganatosított letartóztatás valóban igen sokszor nem érdemli meg a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának nevét. Én ezt kétszeres bajnak tartom. Mert teljesen aláírom JAGEMANN-nak szakavatott conclu- sióit, a melyekben kifejti, hogy a börtönügy reformját az alsó fokon kell megkezdeni és alulról felfelé eszközölni. «Ha megakarjuk előzni a visszaesést, — mondja ő,ls — arra kell törekednünk, hogy az az egyén, a ki először állott ki szabadságvesztés büntetést, tartós és üdvös benyomást nyerjen abból. Ez az első elzárás pedig majdnem mindig a kis fogházakban hajtatik végre és az elitéltek gyakran fiatal emberek. Ez a Jelenleg főleg bírósági vagy ügyészségi Írnokokból neveztetnek ki, tehát olyan egyénekből, kiknek a büntetés végrehajtásának szakszerű menetét a gyakorlatban sohasem volt alkalmuk látni. Még aránylag szerencsés választásnak mondhatjuk, ha qualificált föfegyőrök neveztetnek ki fogházfelügyelőkké, a mire szintén volt már eset. 15 A börtönügyi hivatalnokok kiképzésének kérdését tárgyaló, fen- nebb idézett értekezésében a «Bulletin de la commission pénitentiaire internationale» új folyam IV. füzet 74. 1. 256
