Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
58 A fegyházigazgatónak nem kell jogtudósnak lenni,1* sőt el merem mondani, hogy a jogi tanfolyam alatt hallgatottak egy részének (legalább közvetlenül) nem fogja hasznát vehetni. Kérdeni, hogy fogja értékesíthetni a fegyház- vagy börtönigazgató, e minőségében, római jogi, jog- és állambölcsészeti, magánjogi, polgári eljárási, váltó-kereskedelmi jogi stb. ismereteit? Megengedem, hogy egyik-másik, véletlenül előjövő esetben ezeket is felhasználhatja, épen úgy mint felhasználhatná minden más művelt ember. De vitatom, hogy ezeknek az ismereteknek megszerzésére állásának helyes betölthetése végett semmi szüksége nincs ; azok nélkül minden hátrány nélkül ellehet. Másrészt pedig állítom azt, hogy a jogi tanfolyam, sikeres elvégzése magában véve nem képez senkit jó f 'egyházigazgatóvá. Az ott hallgatottaknak egy része teljesen felesleges, az egész pedig egyáltalában nem elegendő'. Szükséges még e tiszt helyes betöltéséhez (a megfelelő egyéni tulajdonokon felül) a különleges börtönügyi szakképzettség és a bölcsészeti tudományok egy egész csoportjának]S (az erkölcstannak, a lélektannak, a pasdagogia alapelveinek) beható ismerete, melyeket a jogi tanfolyam hallgatása egyáltalában nem képes megadni és melyek, — épen úgy mint a börtönisme gyakorlati része, — e czélra szervezett külön tanfolyamban volnának elsajátítandók. 12 13 12 Az irodalomban tudvalevőleg, főleg az képezte vita tárgyát,, hogy a fegyházigazgatót a lelkészek, katonák vagy orvosok közül he- lyesebb-e kiválasztani. Mindegyik nézetnek vannak szószólói. En azt hiszem, hogy mind a három fennebb említett osztály tagjaiból, de főleg a lelkészekből és katonákból, a kiket foglalkozásuk arra indít, hogy az emberek nevelésével és megfegyelmezésével foglalkozzanak, (feltéve mindig, hogy a lelkészben a vallásosság nem fajúit rajongássá és a katonatisztnél nem teng túl a katonai szigor; megkívánva továbbá a gondos előkészületet a börtönügyi szakra), jobb fegyházigazgató válhatik, mint az elméleti jogtudósból, a ki csak pandektákat olvas, vagy a gyakorlati jogászok átlag példányából, a ki csak jogesetekkel foglalkozik, azok psychologiai részének mélyebb vizsgálata nélkül 13 Meggyőzően kimutatja ennek szükségességét Holtzendorff : «Wesen und Verhältnissbestimmungen der Gefängnisskunde» czimű kitűnő tanulmányában (Hb. d. Gefängnisswesens I. köt,), ide vonatkozó rész 13—16. 1. m
