Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
28 Az apáczák, — a főnöknőn kívül, — huszonhatan vannak, közülök csak 10 magyar, a többiek csak «többé-kevésbbé» tudnak magyarul, a mi működésűkben bizonyára jelentékeny akadályt képez, mert a fegyházban az apáczák végzik az oktatást, ők vezetik a munkát és ők gyakorolják az intézeten belül a felügyeletet. De a legnagyobb mértékben hiányosak az intézetnek építkezési viszonyai is. Mint a fennebbi kimutatásból láttuk, nincs a fegyházban egyetlen egy világos magári zárka sem; a büntetési idő kezdetéji alkalmazandó elkülönítés tehát lehetetlen; továbbá, a hivatalos adatokból kitetszőleg,18 az egész fegyházban csak három munkaterem van, a legalább 400-ra menő létszám ennélfogva ezek közt oszolván meg, több mint 100—100 íegyencznő jut egy munkateremre; végül — last, but not the least! — «egy-egy alvóteremben harmincznál is több rabnő hál, majdnem egymást érő ágyakban!» Hogy pedig a fegyház mennyire túl van tömve, arra nézve elég felhoznom, hogy az épület a hivatalos jelentés szerint19 is csak 317 elitéltet képes befogadni, e helyett azonban a tényleges létszám, az 1886. év végén, 416-ra rúgott. Tóth Lőbincz beható ismertetéséből két irányban kell levonnom a következtetést. Először is azt hiszem, okvetlenül szükséges lesz a nem büntetési czélra készült régi kolostorépület helyett megfelelő hélyiség felállításáról gondoskodni. Másrészt azonban mielőbb, még az új épület felállítása előtt is, szükségesnek tartom megszüntetni az intézetnek mai szervezetét, mely talán a középkorban megjárta volna, de ma semmi esetre sem fér össze a büntetés végrehajtásának alapelveivel sem. Nem akarok félreértetni! Legkevésbbó sem szándékom kétségbe vonni a vallásnak, 1HL. az igazságügyminiszterium működéséről szóló jelentést II. könyv 2-ik füzet 224. 1. 19 Ugyanez, első könyv 159. 1. 224
