Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]

Az eljárás külsőségei: egy párisi référé-ülés képe, a rendeletek alakja.

A párisi igazságügyi palota nagy várótermébe vezetem önöket. . . .

Több más terem nyílik a «vesztett léptek» e csarnokába, miként történeti neve hangzik.

A magas renaissance-ajtók arany feliratai jelzik minden egyes terem rendeltetését. Ez ajtók egyikén e szót olvassuk : «Béférés».

Háromszor hetenkint nyílik az meg a közönségnek s akkor mozgalmas, pezsgő élet fejlődik tájékán.

Taláros avouék — könyvekkel és iratokkal tultömött bőr- tárczákkal, az úgynevezett serviette-ekkel hónuk alatt; mindkét nembeli izgatott jogkereső felek, — némelyek közülük, rokonságukkal és szomszédaikkal — végrehajtók, szakértők, tanuk, közjegyzők, békebirák és kiváncsi touristák vegyíiléke hemzseg ott s az érdeklettek gyorsan változó csoportokban, élénken vitatkoznak idejövetelük tárgyai fölött.

Néha a costume-es ügyvédek közül, a kik a tanácstermekben következendő sorukat várják, egy-egy megszakítja kimért sétáját s leereszkedően érdeklődik az egyik vagy a másik csoport társalgása iránt, mely őt nyomban arbiterré szeretné fölavatni.

Sokszor nehéz bejutni a reférés-terembe a nagy sürgés1*

23