Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
9 zatos súlyosságának megkülönböztető ismérveit a büntető törvénykönyv és a szabadságvesztés büntetés végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri rendeletek gondosan írják körül, az eseteknek igen jelentékeny számában valójában csak a bírói ítéletekben lesz így elkülönítve. Tényleg nem egyszer fordúl elő az az eset, hogy a fegy- házra ítélt egyén, valamely kerületi börtönben, vagy törvény- széki fogházban, a rabbal, fogolylyal, sőt vizsgálati fogolylyal van együvé zárva, és így a szabadságvesztés büntetés legsúlyosabb nemére (talán életfogytiglan) elitéit egyén ugyanolyan elbánásban részesül, mint az, a kit még csak gyanúja terhel valamely büntetendő cselekménynek! Az meg épen az esetek túlnyomó számában jön elő, hogy a vétség miatt fogházra és a kihágásért elzárásra ítélt egyén (tehát két, alapjában különböző büntetendő cselekményért, különböző két törvény alapján, kétféle, lényegileg különböző büntetési nemre ítéltek), a járásbirósági fogházban, ugyanabban a zárkában és teljesen egyenlő bánásmód mellett töltik ki a büntetést! És ennél a szembeszökő visszásságnál nem kisebb baj az sem, hogy büntetési intézeteink jelenlegi állapota mellett, a legsúlyosabb büntetési nemtől kezdve, lefelé a puszta elzárásig, szó vagy testi gyengeségénél fogva a fegyházbüntetés egyáltalában (hozzátehetjük : viszonyítva a börtönhöz is) túlságosan súlyosnak mutatkoznék. Ez esetben azonban a börtönbüntetésnek tartama: a határozott ideig tartó fegyházbüntetés legmagasabb mértékéig emelhető». Minő satyra, hogy a törvényhozás szemei előtt lebegett enyhítés nemcsak hogy az. esetek egy jelentékeny részében frappánsan meghiusíttatik, (mert a fegyház helyett börtönre ítélt egyén valamely kerületi börtönben együvé van zárva a fegyházakból kiszorult fegyházra Ítéltekkel és ugyan olyan elbánásban részesül, mint ezek), hanem a valóságban mindig kétszeres súlyosbításra szolgáltat okot, mert a kerületi börtönökben es törvényszéki fogházakban letartóztatottak, — mint az alábbiakban látni fogjuk, — általában, de különösen az egészségügyi tekintetek és élelmezés tekintetében (melyek az aggkorú, vagy testileg gyenge elítéltre nézve első sorban fontosak), határozottan kedvezőtlenebb helyzetben vannak mint a fegyházban levők, mert továbbá az elítéltnek (az állítólagos enyhítés fejében) büntetése is fölemeltetett. Ezt a legnagyobb fokban sajnálatra- méltó visszásságot tehát csak olykép lehet jelenleg elkerülni, ha a bíróságok — habár törvényellenesen — sohasem alkalmazzák a 93. "J-t. 203
