Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
э A jelenlegi viszonyok vázolásában tehát csak a legfőbb hiányok feltüntetésére fogok szorítkozni és erre is csak azért terjeszkedem ki, mert ez elkerülhetetlenül szükséges arra, hogy betölthessem tulajdonképeni feladatomat: elmondhassam igénytelen egyéni nézeteimet arról, hogy a létező állapotoknak, — úgy vélem, mindenki által egyformán szükségesnek tartott, — reformja mily irányokban volna eszközlendő. A másik, a mit kikeli jelentenem, az, hogy iparkodni fogok objectiv maradni, és sem dicsérni, sem recriminatiókkal előállani nem szándékom. Annyival kevésbé akarom ezt tenni, mert valóban nehezen tudnám megmondani, hogy mi az oka annak a teljes elhanyagolásnak, melyben a börtönügy kérdése nálunk újabban részesül? Kedvezőtlen pénzügyi helyzetünk-e, melynek hangoztatásával minden idevonatkozó reformjavaslatot, minden javításra törekvő kezdeményezést elnyomni szoktak? Vagy szakembereinknek más, szintén fontos kérdésekkel: az anyagi büntető törvénykönyv megalkotásával, a megalkotottnak feldolgozásával és a büntető eljárás codificálásával való elfoglaltsága? Vagy végre az a szinte páratlan közöny, melylyél hazánkban a művelt, laicus közönség börtönügyünk reformjának kérdése iránt viseltetik ? Részemről, — habár nem tagadom, hogy mind a három körülménynek nagy befolyása volt a börtönügyi kérdéseknek hazánkban való nagy elhanyagolására: erre a legutóbbira és ezzel kapcsolatban a nálunk, — fájdalom, ■— még mindig jelentékeny tért foglaló reactionarius irányra merem róni a felelősség súlyát az e téren valóban sajnos állapotokért. De természetes, hogy akkor, midőn hazánkban igen sokaktól még mindig a raboknak túlságos elkényeztetéséről hallunk panaszkodni; midőn nálunk igen sok, és pedig komoly számba menő, művelt ember is, annyira el van maradva a felvilágosodásnak több mint egy század óta folyton előre törő irányától, hogy annak öntudatára sem emelkedett, hogy a szabadságvesztés büntetés ma már kétségtelenül nemcsak a legfontosabb, de az összes többi büntetésnemeket háttérbe is szorító büntetési nem; midőn ennek ellenében a hazai közönségnek egy jelentékeny része még mindig a derest és a kalodát emlegeti azoknak 201
