Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Tóth Gáspár: A polgári bíróságok szervezéséről [34., 1887]
19 tanácsában alig van egy ülés, a melyben egy-két, gyakran több ügy elő ne fordulna, hol két-három, sőt vannak esetek, midőn négy-öt végtárgyalás is eredménytelennek mutatko zot. Ez egy igen figyelemre méltó dolog. Ez mutatja, mily lábra jutott a mi bírósági szervezetünk, hogy a bírósági személyzet folytonos elfoglalása mellett mennyi erő fogyasztatik, mennyi ember idéztetik folytonosan, mennyi költség okoztatik és mennyi idő pazaroltatik eredménytelenül. Ha a szervezet helyes alapra lesz fektetve, ha egyátalában az ország komolyan fog gondolni az ő igazságügyére, ha egész nagyságában fel fogja tudni fogni, hogy mit tesz az, ha a bíróság elveszi az egyik embertől a vagyonát es odaadja a másiknak; hogy mit tesz az, hogy egy ember meg- fosztatik személyes szabadságától és becsületétől, holott az az ember talán ártatlan; hogy mit tesz az, ha a társadalom megfosztatik a garantiától, hogy az ártalmas ember ártalmatlanná fog tétetni: ha mindezen kérdések méltányoltatni fognak es fontosságához mérten fog a szervezet létrejönni, meg fogjuk látni, hogy oly végtárgyalási jegyzőkönyvek nem fognak készíttetni, melyeknek főtartalma a vádlottak és tanuk vallomásaira nézye a «detto», s végtárgyalás megsemmisítése nem lesz folyton szükséges. Már ebből is egy igen nagy megtakarítás háramolnék az igazságügyre, és maga az igazságszolgáltatás is lényegesen javulna. Engedelmet kérek, hogy szabadságot vettem magamnak hosszasabban szólni (Halljuk! Halljuk!) a tárgyhoz. Az egyletben határozatok nem hozatnak, es nem állhattam meg, hogy rá ne mutassak arra, hogy nem a mi hivatásunk a financiális kérdések előtérbe tolása az igazságügyi szempontok rovására. Azt hiszem, hogy még a legnagyobb pénzügyi szükségben is érezni fogja Magyarország azon jótétemények nagyságát, melyeket egy jól rendezett igazságszolgáltatás nyújt, és még ha netalán költségtöbbletre volna is szükség, érezni fogja az ország, hogy ez igen csekély mérvre olvad le a feladat fontosságával szemben. Nem marad egyéb hátra, mint hogy a t. értekező urnák köszönetét mondjak az egylet nevében, hogy ide fáradott és ezen vitában részt vett. (Éljenzés.) 19 2*
