Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Podhorányi Gyula: A bírói szervezet [36., 1887]

27

a biró kénytelen a gyorsaság és az alaposság között — ezen kiegyenlíthetetlen alternativa között — alkura lépni, mely alkuban a feldolgozott számok sokaságának szembeötlő és különösen patrocinált előnye, rendszerint háttérbe szorítja az alaposság incommensurabilis, ethicai értéke mellett harczoló érveket. De még azon biró is, a kit élénken maradt kötelességérzete nem enged besodortatni a számok utáni versenynek üdvtelen örvényébe, az ily biró is kénytelen lemondani további tudományos kiképzéséről: mert minden idejét a napi munka vontató kötelén való húzásra kénytelen fordítani. Hogy mi ennek eredménye : azt ecsetelni nem szükséges. A tudomány elveszti vonzerejét és fölényét; a nivelláló routine, az cmpirismus és a naturalismus terjeszkedik szét a tudományos pálya egész területén, s a számaránya és hatalma tudatára jutott nyerseség rakonczátlan féktelenséggel idézi elő a helyzetet, melyről John Stuart Mül mondja: «hogy a tapasztalat és tudomány fölött bírói széket ül a járatlanság és a tudatlanság; még pedig oly tudatlanság, mely sejtelemmel sem bír arról, hogy létezhetne valami, a mit ő nem tud, s mely ledérséggel, gőggel és lenézéssel utasítja vissza, sőt sértésnek veszi azon föltevést, mely szerint lehessen az övénél nagyobb súlyra és tekintetre igényt tartható vélemény.»

Ezzel leszállíttatik magas polczáról — nem a biró — hanem a bírói hivatás, elveszti erkölcsi fölényét és súlyát az intézmény, melynek üdvös hatása nem anyagi hatalmától, nem fényétől, nem külvarázsától: hanem egyenesen és csaknem kizárólag tagjai szellemi tulajdonságaitól, fenköltségétől és nagy tudományától van feltételezve. De elveszti — és ezt jól jegyezzék meg maguknak az illetők — lelkiismeretének — a vészek és viharok közepette biztos iránytűjét — a szenvedélyek hullámzó csapongásai közepette — rendíthettem oltalmazó — szikla menhelyét — a társadalom. (Tetszés.)

Csak egy ágát — nem — ennek is csupán egyik részét elemeztem, s mily alakulatokban mutatkozik a helyzet már magának ezen egy résznek elfogulatlan elemzése mellett? Meg- szünik-e a baj, ha a létező rendszernek ezen hibája orvosoltat- nék ? Az organismus egy élő egész : a beteg test nem gyógyul meg, habár egyik tagjának sebe be is heged.

117