Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
mely a legjobbakat romlásba, becstelenségbe sodorja. Jó hajlamaik voltak azoknak is, a kik most itt ülnek a vádlottak padján s a kik mocsoktalanok maradtak volna az értelmes embereket iszonyatba ejtő agiotage végzetes ereje nélkül. Gondoljunk hát, uraim, arra az örvényre, a melybe ezek a szerencsétlenek sodortattak. Ne csak a társadalom meggyógyítására, hanem a vádlottak megítélésére is reflectáljunk. 8 ha számot vetnek önök e ragályos kói’ral s az ifjúság hevülékenységével, akkor meghozhatják a verdictet.» Ebből a tenorból szólva, Lachaud utal azon körülményre, hogy Carpentier-t, a kellő ellenőrzés nélkül, oly ifjan helyezték egy rendkívül fontos állásba. Nem tesz ugyan direct szemrehányást a vasúti igazgatóságnak, hogy oly vakon bíztak meg hivatalnokaikba s a védelem súlypontját a tőzsdejátékba való bele- sodortatásba helyezi, de minduntalan visszatér arra, hogy bizony jó lett volna ezeket a szerencsétleneket szemmel tartani, tájékozni magukat életmódjukról. Hiszen Carpentier szeretőt tartott és Georgette kisasszony sok pénzt elnyelt, még ha ki is mutatta, hogy a fő mecénás egy öreg gróf volt. A 280 frankos lakást tartó Guérin pedig oly pénzügyi műveleteket vitt véghez a tőzsdén, bog}- azok árán — 43 millió frank! — meg lehetett volna menteni a bukástól XVI. Lajost s vele a monarchiát. * A mikor valaki oly gazdag, mint Rothschild úr — kiált föl Lachaud — legyen elővigyázó, s ha nem az, legalább távolítsa el a dúsan megrakott asztaltól azt, a ki csak fekete kenyeret eszik.» Az esküdtszék kimondta ugyan a bűnöst — természetesen — Carpentier-re és Guérin-re, de a bíróság, az enyhítő körülmények tekintetbe vételével, csupán öt évi {'egyházra ítélte őket. Lássuk ezután a de Noé esetet. 1862 október havában, a saint-germaini erdőben, egy párbaj ment végbe Dillon, a «Sj)ort» munkatársa s Gramont-Cade- rousse herezeg között, a ki gazdag nemes létére zajos és víg életet folytatott, a minőt a császárság alatt annyian éltek. A párbaj oka egy közlemény volt, mely a «Sport» hasábjain jelent meg s a melyben Dillon hevesen támadta meg Gramont- Caderousse-t, a ki a támadásra egy belga lapban válaszolt. A segédek, fegyverül, a kardot választották s Gramont megölte Dil7
