Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
A fegyelmi eljárást szabályozó törvény legfontosabb alkatrészét azon lialározmányok képezik, a melyek a beszámítást és a büntetés kizárását állapítják meg. Ezen intézkedéseket a jelzett javaslat nélkülözi, de feltaláljuk azokat a köztörvényhatóságokról szóló javaslat 8S-ik §-ában. A rendszeresség szempontjából ezen intézkedéseknek az idézett javaslatban történt elhelyezését helytelenítenünk kell. Okadatolva volt ez az 1870 : XLII. t.-cz.- ben, a mely a 6-ik fejezetben a tisztviselők felelősségéről intézkedvén, ugyanott a fegyelmi eljárást szabályozta. De a jelen javaslattal szemben, mely e felosztást nem követi és a fegyelmi eljárást külön törvény tárgyává teszi, megkívánható lett volna, hogy mindazon intézkedések, melyek akár a fegyelmi eljárásra közvetlenül vonatkoznak, akár pedig bizonyos a fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabható megrovásokat és pénzbüntetéseket tár- gyazzák, rendszeresen egybefoglalva a kérdéses javaslatban tüntet- tessenek fel. A felvetett kérdésre vonatkozólag kiindulási pontul az 1870 : XLII. t.-cz.-t kell elfogadni, a mely 81. §-ában a mentességi okokat akként állapítja meg: «tisztviselő olyan cselekményért, melyet a törvény tett kötelességévé, feleletre nem vonható, sem ellene tiszti kereset el nem rendelhető». A felfogás, mely a jelzett szakaszban érvényre jut, a legszigorúbb alkotmányjogi : a tisztviselőt ténykedése tekintetében egyenesen a törvényre utalja szemben azon ténykedéssel, mely a törvény világos határozmányai ellenére vitetett véghez; nem ismeri el mentességi oknak a felsőbb hatóságok meghagyását, illetve annak teljesítését, a midőn a meghagyás a törvény ellenére adatott ki. Az idézett szakaszban lefektetett elvnek nagy jelentőségét és hord- erejét csak fokozta a törvénynek azon intézkedése, hogy a köztisztviselő felelősségre vonását, illetőleg a fegyelmi ügy elbírálását a rendes bíróságokra ruházta. Ezen intézkedésével oly erős garantiákat nyújtott a törvény, hogy ha azok szigorúan és következetesen alkalmaztattak volna, az ország egész közigazgatására lényeges befolyással lettek volna, és a közigazgatási eljárás törvényszerűségének kétségtelenül elvitázhatatlan biztosítékaiul szolgáltak volna. 60 VI. 18'