Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
Ki foglal magában, kérdés tárgyát képezheti, hogy a fegyelmi bíróság egyáltalában, de különösen a javaslat értelmében szervezett fegyelmi bíróság hivatott és jogosított lehet-e egy olyan egyénnel szemben, ki az idézett t.-cz.-ben körülírt minősítéssel hír, a képtelenséget itéletileg kimondani ? Ha ugyanis a fegyelmi hatóság ezen jogosultsága a minősítési törvény daczára is elismertetik, akkor ez egyúttal annyit jelent, hogy a fegyelmi hatóság van hivatva meghatározni, hogy azon egyén, a ki orvosi, tudóid vagy mérnöki oklevéllel bír, képes-e ezen foglalkozásnak betöltésére. I)e ha kimondja is pl. az orvosra a képtelenséget, ezen ítéletnek daczára az orvos működésének folytatására jogosított. A törvény ezen különös szakismerettel bíró egyéneknek még azon biztosítékot sem nyújtja, hogy a képtelenséget szakmájuknak megfelelő foglalkozásuk betöltésére szakértők vagy szakértő testületek mondják ki; és így az eddigi törvény, mint a javaslat értelmében is oly közegek hivatvák a külön szakismerettel bíró egyén képtelenségét szakmájára vonatkozólag megállapítani, a kik nem bírnak azzal a szakismerettel, mely az ily megállapításhoz szükséges. Lehetnek ugyan esetek, a midőn a szakismerettel bíró tisztviselő kötelességei teljesítésére képtelenné váhk, és ezek a betegség vagy a szellemi erők fogyatkozása. Mindkét eset azonban, miután az illető egyén részéről vétkes magaviselet nem forog fen, nem képezhetnek fegyelmi vétséget, hanem csakis a nyug- díjszabályzatokban kifejezett következményeket vonhatják maguk után. A javaslat a betegség esetét tényleg ki is veszi, a szellemi fogyatkozást azonban nem; ámbár a köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat 82. §-ában a betegség vagy szellemi fogyatkozás esetére külön eljárást szabályoz. A fegyelmi törvények ide vonatkozó intézkedéseinek ennélfogva összhangzásban kell állani a fentidézett 82. §. intézkedéseivel, és a kivételt nemcsak a betegség, hanem a törvény által ettől megkülönböztetett szellemi fogyatkozás esetére is ki kell terjeszteni. A javaslat azonkívül a képtelenségnek fegyelmi úton való kimondása esetében nem állapíthatja meg annak szükségszerű folyományát, a mint ezt az 1870. XLII. t.-cz. 83. §-a tette, mely ez esetre hivatalvesztést rendelt. A javaslat értelmében tehát, ha a képtelenség ki is mondatott, a hivatalvesztés mint szükségszerű •58
