Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
8 fokú fegyelmi hatóság összeállításában a bírói és az autonom elem összeegyeztetését kívánja, és a mely így a szakértelmet a jogértelemmel egyesítve, az alaposságot, részrehajlatlanságot és elfogulatlanságot biztosíttatni véli. Hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya nem lehet a megfelelő közeg a fegyelmi jog gyakorlására, akár mint elsőfokú, akár mint felebbezési bíróság, okadatolását már abban a körülményben is találja, hogy míg a bizottság ugyanazon tisztviselőnek, a ki felett hivatva van Ítélni, ténykedését esetleg mint már a törvényben elismert közigazgatási felebbezési forum, vizsgálat alá vette, és gyakran ugyanazon ügyben, a mely a fegyelmi eljárás tárgyát képezte, mint közigazgatási hatóság intézkedett, állás foglalt, vagy helyeslőleg vagy pedig ellenkező értelemben. Ennek okvetetlenül magára a fegyelmi eljárásra, illetőleg az Ítélkezésre befolyással kell lenni, mert míg a közigazgatási bizottság, mint ilyen, egy közigazgatási ügy felülbirálata alkalmával, és oly ügyből kiindulólag az azt elintéző tisztviselő ellen, mint fegyelmi hatóság jár el, saját intézkedése által proejudiciumot alkotott, és fel nem tehető, legalább a valószínűség a mellett harczol, hogy a törvény azon értelmezését, a melyet az előző alkalommal elfogadott volt, a második esetben is, a midőn annak alkalmazása úgyis mint fegyelmi vétség tárgya forog fen, ugyancsak követni fogja. Mindezen körülmények figyelembe vételével azon eredményre kell jutnunk, hogy a közigazgatási bizottság kebeléből nem alakítható össze a fegyelmi bíróság, és hogy a jelzett incou- sequentiák, még ha az autonom elem annak visszaállításában erősbíttetnék is, teljesen mellőzhetők nem lesznek. De a jelen szervezetnek hiányos és meg nem felelő, volta legélesebben jut kifejezésre, ha magának ezen bíróság elnökének állását összehasonlítjuk azon jogkörrel, a melyet a fegyelmi eljárás folyamán a törvény alapján gyakorolni hivatva van. A főispán, mint ilyen, a fegyelmi választmány elnöke, tehát azon közeg, a mely az eljárás vezetésére és az ítélkezésre döntő befolyással bír. E mellett jogosított a javaslat 2. §-ának b) pontja értelmében az ott megnevezett tisztviselő ellen a vizsgálatot elrendelni, és joga van ezenfelül a javaslat 11. §. szerint a hozott határozat ellen íelebbezéssel élni. 50
