Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
visz egy nyomorúlt fiút. Ha az atya továbbra is ellátja drága fiacskáját pénzzel, a miből annak soh’se volt elég, akkor ez a per soha meg nem született volna. Volt egy még rakonczátlanabb testvére, de az legalább bátor katona volt. ügy is halt meg. «Hogyan ! — kiált föl Lachaud — ön nem gondolt arra, hogyha a támadás gyűlöletes, úgy a védelem rettenetes lesz.» Rettenetes is volt, mert L. kíméletlenül jellemezte a féktelen testvéreket, kivéve a két leányt, a kik zárdába menekültek, hogy ne lássák azt a vészes tusát, a mi éveken át folyt szülök és gyermekek közt. Kíméletlen volt az orvos iránt is, a kinek véleményére támaszkodva, állította Alfons, hogy szülei bolondok. «Brierre de Bois- mont — mondja Lachaud — bizonyára kiváló elmegyógyász, igén tiszteletreméltó ember, de mint minden elmegyógyász, pras- disponálva arra, hogy mindenütt őrültséget fedezzen föl. Tanulmányainak specialás volta, a gyógyítási vágy, a nagylelkű gondolat, hibásak helyett betegeket találni: mindez befolyást gyakorol az elmegyógyászokra és pedig oly fokon, hogy az ember soha se lehet biztos az iránt, hogy józan eszünek tartanak-e valakit. Kérdés: ha egyik orvos megvizsgálná másikat, nem lenne-e ennek az az eredménye, hogy a tudomány megszabadulna a hires spe- ciálistáktól.» Az orvosi vélemény mellett még két körülmény bénította meg Lachaud fáradozásait: 1. az eleve összehívott családi tanács egyhangúlag kívánatosnak találta az interdictiót; ű. maga Cha- teaubriantné beleegyezett a gondnokság alá helyezésbe. Ilyen tények mellett a legtöbb, a mit L. kivihetett, egy közbeszóló végvégzés volt, mely meghagyja felperesnek, hogy bővebb adatokat szolgáltasson a törvényszék rendelkezésére. A vendée-i per után, mely egy vidék érdeklődését keltette föl, egy oly ügyről kívánok szólani, mely világszerte beszéd tárgya volt. 1869. szept. áO-án, Párizs közelében, Pantin község határában, egy földmíves ment ki a mezőre, a midőn egy luczernásban vérnyomokat talál, majd egy zsebbelit, s a mint tovább kutatott, egy hullát. Siet a dolgot följelenteni s a hatósági személyek megjelennek a helyszínén: hat hullát találnak, egy asszonyt és öt gyermeket, borzasztóan össze-vissza szurkálva. A nyomozásból kitűnt, hogy a nő Kinckné volt, egy elsassi hámorosnak a neje. 25 i5
