Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Galamb István: Az örökség birtokbavételének főelve a magánjogi törvénytervezetben [31., 1886]
17 alapítható a bizonytalan puszta elméletre. A törvényhozási rendezés megköveteli a létező viszonyok számbavételét. Lehetetlen, hogy az 1848-iki törvényhozásnak ellenkező czélja lett volna, midőn az «Ősiség eltörléséről» szóló XV. tör- vényczikk 1. §-ában kimondotta, miszerint: «A ministerium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni». E törvényi kijelentésnek nem az az értelme, melyet Tkleszky István az öröklési jog indokolásának bevezető részében (aMagyar Igazságügy 1885. évi deczember havi füzetében) új álláspontja érdekéből neki tulajdonít, hogy t. i. a törvény «nem a hazai magánjog átalakítása iránt intézkedett», hanem «új» polgári törvénykönyv kidolgozásáról. De mivel rendszeres polgári törvény- könyvünk nem is volt, ennek czélbavett kidolgozásánál az ősiség teljes és tökéletes eltörlése alapelvűi kimondatott, s ez alkalomból a törvényhozásnak a hiányzó polgári törvénykönyv kidolgozása iránti szándéka csak általánosságban jeleztetvén, — ily körülmények között inkább az ősiségen kívüli magyar törvények codificálását, mint ezek teljes mellőzését lehet és kell értenünk, mely codificatiót épen az ősiség mélyreható intézményének eltörlése tette sürgősebben szükségessé. Az előadottakból láthattuk azt, hogy az örökség ipso jure bü-- tokbavételének intézménye már az ős időkben ottan is hatályban volt (péld. rómaiaknál), hol az ősiség nem volt ismeretes, hol a törvényes öröklés mellett szabadelvűbbnek tartott végrendelkezési jog teljes gyakorlata fennállott; tudjuk továbbá, hogy az újabb viszonyok között előrehaladottabb államokban, hol az ősiség többé szintén szóba sem jöhet, az örökség ipso jure birtokbavételének elve a jogrendnek megfelelő támaszakép jelenleg is érvényben fentartatott: ezen elvnek tellát semmi köze sincs az ősiség jogelvével, és ezen elv az ősiségnek eltörlése miatt épen nem kifogásolható. De egyáltalán még esetleg hiányos előző törvényi kijelentés daczára is, a nemzeti irányú józan törvényhozási politikával megegyezőleg követelnünk kell létező jogviszonyaink kellő méltánylását, s meg nem nyugodhatunk akár valamely külföldi intézmény egyszerű átültetésében, akár egy újon alkotott elmélet bizonytalan kísérletében. 195 2
