Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
19 egyetlen egy ember volt, a ki nyerhetett halála által: La Pom- merais. Több éve ismerte Pauwnét s Pauw úr halála után szeretője lett. A viszony azonban megszakadt, mert 1861-ben La Pommerais megnősült. Egyszer azonban, 1863 júniusban megint fölkereste s azzal állított be, hogy biztosítni akarja gyermekei jövőjét s a következő combinatióval állott elő: biztosítson utódai részére 550,000 frankot halála esetére; ő — La P. — fizeti a díjakat s az özvegy ráruházza a szerződésből eredő jogait. Ily alakban világos volt, hogy se az asszonynak, se gyerekeinek az ügyletből semmi haszna se lenne. La Pommerais azonban fölvilágosította a kétkedőt, hogy közvetlen előny is származhat a biztosításból. A szerződés megkötése után Pauwné betegséget színlel, a biztosító társaságok megrémülnek s rá fognak állni, hogy az asszony 6000 franknyi évjáradékot húzzon. Pauwné nem bírt elég lelki erővel arra, hogy visszautasítsa a csábító ajánlatot s nem volt elég éles látásit, hogy csak sejtse is La Pommerais tulajdonképi czélját: szerette ez embert, a ki őt dominálta, a ki grófnak adta ki magát s valószínűvé tette a biztosító társaságok előtt, hogy az ügylet egészen természetes. Úgy tüntette föl a dolgot, hogy neki Pauwnétól törvénytelen gyermekei vannak, s ezek sorsát akarja biztosítni. Gondja volt arra is, ügy informáltatni az érdekelt nyolcz biztosító társaságot, a melyek viszontbiztosítás révén osztották föl a koczkázatot, hogy ő egy dúsgazdag ember, a ki könnyű szerrel fizetheti az évi díjakat, a melyek 18,480 frankra rúgtak. A mint a nyolcz díj kötelező ki lett állítva, azokat «gonosz hamarsággal» magára ruháztatta nagy pontossággal kitüntetve azt is, hogy ez az átruházás azért történt, mert ő kölcsönöket adott időnkint Pauwnénak. De ezzel sem elégedett meg, hanem biztosítni akarta magát minden eshetőséggel szemben s végrendeletet is íratott az asszonynyal, a melyben ez őt általános örökösévé nevezi ki. A mikor aztán mindezen okmányok birtokában voltak, kezdte útját egyengetni annak, hogy hasznukat is vegye mielőbb. Az az út pedig Pauwné számára a halál volt. Azt adta tudtúl november 12-én az áldozatnak, hogy elérkezett az idő, a midőn magát betegnek kell tettetnie, s hogy lássék is rajta a betegség, ő majd ad be neki valami izgatót. Adott is be neki digitalinet, 19 2*
